Az általános iskolát 1959-ben végzett, 1944-es pacséri korosztály tartott találkozót a minap a falu csárdájában.
Az egykori diákok szeretettel emlékeztek meg elhunyt osztálytársaikról, alsós tanítójukról, Dormán Erzsébetről és osztályfőnökükről, Árt Ferencről. Többen is elmondták, hogy nagyon jó, összetartó csapatnak számítottak. Ezt bizonyítja az a történet is, amelyet Szeles Etelka kezdett el mesélni, majd egykori osztálytársai folytatták.
– Az egyik osztálytársunk talált az iskola udvarán egy békát, és – akkor úgy mondtuk – papírstanecliban bevitte az osztályba. Felmerült a kérdés, hogy hova is tegyük. És akkor jött az ötlet, hogy a béka a tintatartóba kapjon helyet – mesélte Etelka, majd hullámként érkeztek az emlékek a többiektől is. Természetesen az osztályban síri csend volt még akkor is, amikor a béka csendben elkezdte emelgetni a tintatartó tetejét. A nevetésbomba akkor robbanhatott, amikor szegény brekusz egy ugrással a naplón termett. Árt tanító bácsi haragjára többen is emlékeznek, de az a történelem homályába vész, hogy mi lett ennek következtében az osztály „jutalma”.
A faluban élő öregdiákok mellett érkeztek Topolyáról, Szabadkáról, Palicsról, Adáról is a találkozóra. Voltak olyanok is, akik egészségi okokból vagy a nagy távolság miatt Ausztráliából és az USA-ból nem jutottak haza szülőfalujukba a jeles alkalomra.