Szerény érdeklődéssel, szemerkélő esőben emlékezett a 20. század vérontásaiban életüket vesztett bácskossuthfalviakra halottak napján a Monográfia Helytörténeti Egyesület. A koszorúzással egybekötött rendezvény a település I. és II. világháborús emlékműveinél zajlott, Méhes Noémi, Tóth Árpád: Katonasír című versét tolmácsolta, majd Kotek Szabolcs, a helytörténeti egyesület tagja mondott rövid köszöntőt mindkét helyszínen.
A bácskossuthfalvi megemlékezők azok előtt is tisztelegtek, akiknek ma már nem él hozzátartozójuk a településen, illetve nincs, aki megemlékezzen róluk (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
– Múlt évben szerveztünk első alkalommal koszorúzást a falunkbeli hősi halottak emlékére, és nem titkolt szándékunk, hogy ez hagyománnyá váljon. A közelmúltban felújított első világháborús emlékmű hátoldalára 239 hősi halott neve van belevésve, a legutóbbi kutatásainkkal viszont 308 egyént tudtunk beazonosítani. Mivel a magyar fennhatóság idején készült, ezen a helyszínen korábban egyáltalán nem szerveztek megemlékezést, a közelmúltban viszont tartottak néhányat – mondta egyebek mellett Kotek Szabolcs, majd a mécsesgyújtás és koszorúzás után az emlékezők átvonultak a Petőfi-brigád soraiban harcolt elesett katonák emléke előtt tisztelgő emlékműhöz, amelyet 1979 december 22-én, a hadsereg napján avattak fel.
– Meggyőződésem szerint ideológiáktól függetlenül kell tekintenünk a háború áldozataira, hiszen a legtöbben ártatlanul voltak részesei egy tőlük távol álló vérontásnak. Körülöttünk több helyszínen zajlanak megemlékezések ezekben a napokban, nekünk az a kegyelem jutott, hogy Bácskossuthfalván nem történtek '44-ben mészárlások. Ezért is kötelezettségünk tisztelegni azok előtt, akiknek köszönhetően a megtorlások elkerültek bennünket. Erről is szól a halottak napján szervezett megemlékezés – hallottuk. Papp László helytörténész elmondta, hogy az első világháború befejezésének 100. évfordulója apropóján a helyi vonatkozásokat feldolgozó könyv megjelenése alkalmából 2018-ban fogalmazódott meg a falubeliekben, hogy tisztelegjenek a túlélők és az áldozatok előtt a teljes pompájában felújított első világháborús emlékműnél.
– Nem kell elfelejteni, hogy a második világháború is sok áldozatot jelentett falunk számára, akikre mindaddig megemlékeztek, amíg a Harcosszövetség létezett. Vagyis a Petőfi-brigád emlékművénél, illetve az 1964-ben felavatott, a fasizmus áldozatainak szentelt létesítmény mellett 1991-ben zajlott ünnepség legutóbb. A petőfisek emléke előtt legközelebb 2011-ben tisztelegtek, illetve a Monográfia Helytörténeti Egyesület múlt évben helyezett el virágot a talapzatánál. Azt tudni kell, hogy az emlékműre felvésett 64 áldozat közül volt olyan is, aki úgynevezett munkaszázadokban harcolva lelte a halálát, és nem a Petőfi-brigád kötelékében. Vagyis a szlávosan csengő vezetéknevű falunkbelieket árokásásra, rakodómunkásnak hívták be, vagy hogy a konyhán segédkezzenek. Ők nem a harcokban, hanem szolgálatuk teljesítése közben lelték a halálukat. De például tudunk egy olyan esetről is, amikor is a szovjet hadsereg vonult be a falunkba, és egy gránát lakóházba csapódott be, aminek következtében életét vesztette egy idős asszony – hallhattuk Papp Lászlótól.
Nagy Tibor történelemtanártól az iránt érdeklődtünk, hogy mekkora kultusza van a titói Jugoszláviának manapság Bácskossuthfalván.
– A falubeli idősebbek hangsúlyozottan vallják, hogy akkor jobban, sőt jól éltek, az egyszerű munkások is nyaralni jártak, a gyermekeiket egyetemre járathatták. Ha viszont most megkérdezzük az általános és középiskolás generációt, akkor számukra Tito, a partizánok, a népfelszabadító harcok, a testvériség-egység jelszó már semmit nem jelent. Az itteni gyerekek ugyanúgy idegenként lépnek be a belgrádi Virágházba, mint a magyarországi turisták – tette hozzá Nagy Tibor, majd a jelenlevők felelevenítették azt az időt, amikor a Fasizmus áldozataiért emelt emlékmű mellett október 18-án minden évben szigorúan felvonult a helyi általános iskola diáksága és tanári kara, illetve a falubeli munkaszervezetek. A '90-es évek balkáni háborúinak szerencsére nem volt bácskossuthfalvi áldozata, viszont komoly sérültje igen.
