Branko Đurčić tartományi kormányalelnök pénteken a heréskerti, Jugovićevo kaszárnyában koszorúzott a NATO-légitámadások áldozataira emlékezve.
A kaszárnya udvarán lévő emlékmű az 1999. március 24-én elkezdődött, és 78 napig tartó légi hadjárat során életüket vesztett katonák és civilek előtt tiszteleg, a laktanyában megtartott emlékrendezvényen megjelentek az újvidéki katonai körzethez tartozó egységek képviselői is. – A NATO 24 évvel ezelőtt este 8 órakor mérte az első légi csapást a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságra, az ország hihetetlen, korábban még soha nem tapasztalt nagyságrendű katonai ellenféllel találta magát szemben. – Az áldozatok számát 1500 és 2000 közöttire becsülik, legalább hatezren megsebesültek – emlékeztetett felszólalásában a kormányalelnök. A NATO 25 ezer tonnányi bombát dobott országunkra, leromboltak 600 hidat, 300 iskolát és nagyjából 1500 lakóépületet is. – A támadás nyílt volt, nem válogattak. Az áldozatok köteleznek bennünket arra, hogy folyamatosan emlékezzünk, és hogy soha ne felejtsük el őket – mondta Đurčić.
A Szerb Katonaság Első Szárazföldi Brigádjának parancsnoka az igazságtalanság tényét hangsúlyozta, Zoran Nasković tábornok elesett harcostársairól beszélt. Arról, hogy ők és polgártársaink a szabadságért adták életüket, azért a szabadságért, amelyet ma mindannyian élvezhetünk. – A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság katonaságát polgáraink akkor bizalmukba fogadták, ezt a bizalmat ma a Szerb Katonaság igazolja – véli a katonatiszt.
A GYŐZELEM VÁROSA
Milan Đurić polgármester szerint 1999. március 24-e talán a legnehezebb nap volt városunk és Szerbia történelmében, Újvidék elveszítette mind a három hídját. – A földdel egyenlővé tették az Újvidéki Televízió épületét, tizenöt alkalommal bombázták a kőolaj-finomítót, soha nem szabad elfelejtenünk, hogy mit tettek velünk abban a 78 napban, se az áldozatokról, se az okozott anyagi kárról nem szabad megfeledkeznünk soha! Újvidék a győzelem városa. Polgáraink még mindig élénken emlékeznek 1999-re, amikor elvesztették hídjaikat, és a város szerémségi oldalán lakó mintegy 60 ezer ember ivóvíz nélkül maradt.
– Emlékezünk az akkori Újvidéki Televízió lerombolt székházára, a megrongált távvezetékekre és elektromos létesítményekre. A NATO bombái nem kímélték a várost, a környező településeket és a lakónegyedeket sem. Találatok érték a Heréskert, a Vid-napi és a Šangaj városrészeket, Kamenicát és Bukovácot is, az emlékműveket, a múzeumokat, az iskolákat és az óvodákat is bombázták – emlékeztetett a polgármester. Összegezte, hogy a kőolaj-finomító ellen intézett támadások során a létesítményt kétszáz találat érte. Emellett találat érte a Novograp, a Petar Drapšin, a Tehnogas, a Monting, a Gumins, az Albus, a Danubius, a Neobus és az Agrohem gyárlétesítményeit, a Péterváradi várban lévő Varadin szállodát, valamint a Centroslavija és a Zvezda kereskedelmi láncok üzleteit is.
– Újvidék mindezek ellenére mégsem omlott össze, felemelte fejét és összegyűjtötte erejét a gazdasági és demográfiai növekedéshez. Nyugodt lélekkel kijelenthetem, hogy Újvidék nemcsak hős város, hanem a győzelem városa is, ez volt és ez marad örökre. Együtt emlékezünk, nem feledünk, építjük legyőzhetetlen Újvidékünket – fogalmazott Đurić.