2024. július 18., csütörtök

Mit hozhat a szórványban élő magyarok életébe a művelődési találkozó?

Megkérdeztük a maradéki összejövetel résztvevőit

A múlt hétvégén rendezték meg Maradékon a VI. Szerémségi Művelődési Egyesületek Találkozóját. A 2004 óta évente megrendezett találkozó résztvevőitől kérdeztük, hat év után is ugyanolyan fontosnak tartják-e a rendezvényt, mint induláskor, és mennyire szolgálja nemzeti öntudatuk őrzését egy-egy ilyen találkozó?

Fényszárosi Mátyás (Platićevo/Platics): Ha engem kérdez, én mindenütt ott vagyok. Nyugdíjas lévén több időm van, fontosnak tartom, hogy az unokáim, de a falubeli gyerekek is kapcsolatban legyenek a környező falvakban élő barátaikkal. Nagyon sajnáljuk, hogy az idén elmaradt a maradéki tábor, meg a művelődési egyesületek találkozója is szombatról vasárnapra csúszott, mert így a gyerekek nem jöhettek. Én főleg miattuk jövök-megyek, csinálom, és örömmel tölt el, hogy 12 gyerekünk az idei tanévben is megkezdte az anyanyelvápolást, ami esetünkben inkább tanulást, mint ápolást jelent. Azt hiszem, nem vállalnák ennyien a tanulást, ha nem lennének ilyenfajta összejövetelek és találkozók.

Novák Rozália (Maradék): Nagyon szeretem a szép nótát, a szép szót, én minden rendezvényre eljövök, megnézem. Aztán jó ideig az emlékeimben marad. A szomszédságban sokáig erről beszélgetünk. Én és a családom a magunk módján járulunk hozzá a maradékiak életének javításához. Főleg az egyházat támogattuk anyagilag férjemmel. Mostmár a lehetőségek sokkal kisebbek, de azért ha tehetem, most is adakozok, mert nekem a vallás az életem értelme.

Hegedűs János (Nyékince): Minden találkozón megjelenünk, szívesen fogadtuk most is a maradékiak meghívását. Örülünk, hogy a maradéki egyesület túl van a hullámvölgyön, és reméljük a régi-új elnök, Berta Géza ismét életet visz az egyesület munkájába. Mi úgy tekintünk Maradékra, mint a szerémségi magyarok egyfajta, nem hivatalos központjára, mert a művelődési egyesület is itt alakult meg először, és támogatásukkal hoztuk létre a környező helyiségekben, így Nyékincén is az egyesületet. Maradék nekünk példaként szolgált az anyanyelvápolás megszervezése tekintetében is, és az idei tanévben elmondhatjuk, hogy csaknem negyven gyerek kezd magyarul tanulni Nyékincén és a két környékbeli településen Herkócán és Platicson.

Gudeljević Annuska (Nyékince): Minden tábor, rendezvény, ahol összejöhetünk, fontos és sokat jelent nekünk. A gyerekeknek különösen. Sajnos, a művelődési egyesületek hatodik találkozóját megzavarta a gyásznap, szombatról vasárnapra kellett halasztani, ami azt jelenti, hogy csak mi, felnőttek jöttünk le, a gyerekek az iskola miatt nem. Pedig igazán várták. Az idén ugyanis elmaradt a nyári táborozásuk, így régen találkoztak már az ismerősökkel. Legtöbb gyerekünk épp ezekben a táborokban tanult meg magyarul, ha már nincs a nyári táborokra pénz, legalább ezeken a találkozókon hallják, lássák egymást, találkozzanak anyanyelvükkel és kultúrájukkal.