Az Újvidék (Pétervárad) közelében levő Vezirac-dombon csapott össze 1716. augusztus 5-én a török és a Savoyai Jenő vezette osztrák hadsereg. Az ütközetnek sorsdöntő szerepe volt: a Kelet és Nyugat közti küzdelem dőlt el végleg... az osztrákok javára.
A legenda szerint a csata napján havazott a Fruška gora lankáin, a tegnapi megemlékezésen részt vevők azonban szinte gőzölögtek a kora délutáni kánikulában. A tekijai templomtól alig egy-két kilométerre levő emlékműt az idén első ízben koszorúzták meg Törökország képviselői, az elesett harcosokra Süha Umar nagykövet emlékezett. A diplomatát Petar Mudri, a péterváradi helyi közösség elnöke hívta meg, és a nagykövet megtiszteltetésnek érezte, hogy csaknem háromszáz év elteltével „a török ismét ráléphet erre a dombra”, igaz, ezúttal meghívott vendégként. – 292 évvel ezelőtt senki sem hívott bennünket, de azok akkor más idők voltak, akkor a törökök Európa-szerte lovagoltak – mondta, majd beszédében arra emlékeztetett, hogy most már mindannyiunknak a jövő felé kell fordulnunk. – Kelet és Nyugat ma már egyként törekszik a közös, szebb jövő megteremtésére, ez azonban nem jelenti azt, hogy a múlt áldozatairól megfeledkezhetünk – véli a nagykövet.
A dombtetőn levő emlékműhöz kacskaringós, nem éppen tengelykímélő dűlőút vezet, a török delegáció nehezen tudott átvergődni, késve érkezett. A nagykövet – saját és a nyugati autóipar számlájára viccelődve – azzal mentegetőzött, hogy háromszáz évvel ezelőtt a török lovakból sokkal több haszon volt, mint most a nagykövetség fényűző Mercedesének 271 lóerejéből. Ugyancsak humoros hangvételben mesélte el azt, hogy a törököknek „sikerült megbosszulniuk” a Savoyai Jenő hadvezértől elszenvedett vereséget, ugyanis a törökök osztrák nagykövetsége manapság éppen Savoyai herceg bécsi villájában székel.
A koszorúzás után – amelyen jelen volt Ausztria küldöttsége is – a vendégek és a vendéglátók a Péterváradi várban levő városi múzeumba látogattak.
