Hazaköltöztem tizenhat évnyi székvárosi élet után. Sajnos, nem sikerült azonnal beköltözni abba a házba, amelyiket megvásároltuk, ezért most párommal az családi házban, édesanyámnál „dekkolunk,” megtestesítve a szerbiai nagyátlagot, akik, jobb, vagy pénz híján, a szüleikkel élnek.
Mit mondjak?
A traktorok és teherautók zúgása az újvidéki hároméves Mikica bömbölése mellett szinte úgy jött, mint a megváltás. Miért? A gépek csak elhaladnak az ablak alatt, de Mikica, ha kedve tartja, egész nap képes ordítani a lakás mögötti játszótéren. Még akkor is, amikor a szülei már idegességükben a hajukat tépik, és az összes többi gyerek már rég hazament, mert ők sem képesek testközelből elviselni többé a kicsi „drámáját,”. Az ordítást, ami sokszor a napsütés hiányára, vagy fokozottságára is korlátozódhat, de átlagban bármit (is) magában foglalhat.
Azt is nagyon élvezem, hogy nincsenek többé olyan szomszédok, akiket nem zavar a zene. A kalapácsfúró állandó dübörgését most az otthoni szomszéd autómechanikus műhelyének zajai váltották fel, amelyek kellően messziről érkeznek, így nem hangos. Bármikor át lehet ugrani egy hideg italra, és elbeszélgetni pár eget rengető témáról. Emiatt én is úgy nézem, hogy legyen legalább két-három sör a hűtőben, mert sohasem tudni, hogy engem mikor száll meg a szükség egy kis pihenőre.
Ó, igen, pihenőre is szükségem van, mert otthonról dolgozom. A főnököm szerint a kelleténél többet pihenek, míg szerintem, túlhajszolom magam, mint mindig.
Apropó, a minap a közlekedési rendőr is megmondta, hogy az otthoni munka veszélyes.
– Az ember még csak otthon bír igazán besörözni munka közben – mondta, miközben átvette a papírjaim, azután, hogy a szemük előtt fordultam meg, mert elállták az utat. Persze azonnal utánam jöttek, igazoltattak.
– Igaza is van, ez eszembe sem jutott – mondtam neki nevetve, mert tényleg, eszembe sem jutott, hogy esetleg felrúghatnám a demizsont magamnak munkaidő alatt.
Mindent összegezve, azon kívül, hogy nem lehet a boltba hajnalban elmenni valami hülyeségre költeni a pénzt, a falusi élet nem is olyan rossz. Talán csak egy baj van: a városi nyüzsgés után néha kibírhatatlanul unalmas tud lenni.
Mégis, ezt akartam, ezt kaptam. Nem bántam meg.
