A haveri körben kevés olyan dolog van, ami miatt vitába szállunk egymással, és még kevesebb olyan, ami miatt össze is tudunk veszni. Mégis tipikus, férfiúi létünkre való tekintettel, néha elég ahhoz egy-két felesleges pohár, hogy a kisördög munkába kezdjen, és a pár ugrató megjegyzésből végül ordítozás, vagy akár pofon is legyen.
No, ez nem azt jelenti, hogy minden baráti összeröffenés azzal végződik, hogy félhülyére verjük egymást. De ha úgy is lenne, legalább kevesebb lenne az áskálódás, és lehet, hogy kétszer is meggondolnánk, még tajtrészegen is, hogy mivel megyünk a másik idegeire.
Nem volt ez így mindig. Azt meg kell hagyni, hogy régebben is nagy energiát fordítottunk arra, hogy egymás alá tüzet gyújtsunk, de könnyebben lesöpörtük a vállunkról a viccelődő vagy éppen támadó megjegyzéseket. A legnagyobb különbség az akkori és a mostani tényállás között az, hogy a harmincon és a negyvenen túl, sokkal kiszámíthatóbbak vagyunk.
Hogy ez mit is jelent?
Régebben csattantak már el pofonok egy-egy igen nyers és keresetlen megjegyzésért is, lényegtelen, hogy az egy faluünnep kellős közepén volt, amit csak az nem látott, aki nem akart. A felháborodás pár napig tartott, kissé tovább, ameddig a feldagadt arc újra lelappadt.
Másszor meg, történetesen akkor, amikor a szomszédos falu megboldogult diszkója mellett próbáltak bennünket megkéselni a harmadik, legnépesebb kisebbség pár elvetemült képsivelői, őket is és magunkat is kiröhögtük.
– Tedd el ezt a golyóstollat és menj szépen haza – vágta oda az egyik haver nevetve, miközben a két fickó a régi Yugo 45-ös körül hadonászott.
Persze, jobb idők voltak azok, mert akkor még a rendőrség sem vette olyan mocskosul komolyan az ittas vezetést, mint most.
Mostanában, ahelyett, hogy jót nevetnénk vagy elkalapálnánk egymást, inkább csak passzív-agresszív megjegyzéseket teszünk addig, ameddig valakinél ki nem sül a biztosíték, elküld mindenkit a fenébe, és megy tovább minden a maga rendje és módja szerint.
Arról már sokat hallottam, hogy az ember a húszas éveit követően nagymértékben lenyugszik, és higgadtabban kezel mindent. Egyezek ezzel, de néha úgy érzem, hogy a terápiás célú és jellegű tömegverekedéseket egészen a nyugdíjkorhatárig legalizálni lehetne.
Nyugodtabbak lennénk.
