Emlékszem, amikor a cégben bejelentették, hogy otthonról fogunk dolgozni, úgy éreztem, az égiek végre meghallgattak.
Sokan úgy gondolják, hogy az otthonról történő melózás látványpékség, egy hatalmas kamu, noha már több tanulmány és felmérés is rámutatott arra, hogy egyes melósoknak ez jelenti a megváltást.
Számomra is sokat jelent az, hogy jobban ráhangolódhatom a saját tempómra, hogy nem kell minden reggel a forgalomban szerencsétlenkednem, akár autóban, gyalog, akár biciklin.
Arról meg nem is beszélve, hogy CSEND van. Még aktív firkász koromban megszoktam, hogy miközben a költségvetésről szóló cikk írásának közepette arról kell hallgatnom (olykor üvöltöző) szövegfoszlányokat, hogy kell a legjobb paprikást főzni, utána pedig marketingesként megszoktam, hogy a legjobb edzőcipők akcióiról kell mesterkurzust hallgatnom, miközben edukációs blogot írok a rendszeres nőgyógyászati vizsgálatok fontosságáról, angolul.
Aki ismer, tudja, hogy meglehetősen gyorsan kisül a biztosítékom, olyankor pedig gyorsabban jár a pofám mint az eszem, ez pedig mostanáig egyik hierarchikus vállalatban sem hozott szerencsét. Jobbára azért, mert mindenhol igás lóként alkalmaztak. Tetszik tudni, az a nagy barom, aki húzza az igát. Vagy azért, mert valóban szívesebben melózik, minthogy a hülyeségre füleljen, vagy inkább csak azért, mert bunkó idealista, aki talán sohasem fog felnőni annyira, hogy felfogja: a másik vállán gyorsabban vezet az út felfelé.
Na de, nem is ez a lényeg.
A cégtulaj hatalmas csinnadrattával bejelentette, hogy mindenki hazapakol. Be kellett látnia, hogy a korral haladni kell, bízik bennünk és abban, hogy a munkát a világ bármely részén elvégezzük, lelkiismeretesen.
Persze, arra már nem tért ki, hogy a fizetésből (ami ugyan sokunknak nem volt rossz) azért még mindig nem lehet bárhonnan melózni és legtöbbünknek ez majd a hálószóbát jelenti, ahova be kell vonulnunk a család és a kölykök elől.
Ugyanakkor a tulaj segédjei közölték, hogy a fizetéseket befagyasztják, mert ugye, a milliós cég azért termelhet milliókat Szerbiában, mert nem éppen úgy adózik, ahogyan kellene.
Tudtuk, hogy nagy slamasztikában van az IT-szektor egésze az országban, előttünk már jó néhány ezer embernek felmondtak.
Azt hittük, hogy ez nálunk nem fog problémát okozni, ugyanis a méregdrága irodahelyiség, bérlettel, árammal, internettel együtt kb. 10 rugó plusszköltséget jelentett a gazdának, aki sajnos még mindig jobban szereti a giccses irodákat, amelyeket fel lehet tenni a Facebookra és feszíteni velük, mint a tehetséges szakembereket.
Így kaptunk felmondást munkafeleslegként még majdnem tízen, az amúgy harminctagú cégben.
Hogy mit is akartam mindezzel mondani? Lehet, hogy csak sajnáltatni szeretném magam, de az is lehet, hogy csak ki kellett írnom magamból a keserűséget. Lakáshitel és házrenoválás közepette a munkavadászat nem nagy buli, de legalább otthonról is lehet végezni.
Ha pedig más nem marad, a közelben van egy csirkefarm, azt mondják, ha a bűzt kibírom, nagyon szépen fizetnek. Jó lesz, ameddig nem jön valami jobb lehetőség.
A bűzt az előző cégben is jól viseltem, az ammónia pedig a légutakat is tisztítja.
