Ajándékok vásárlásában sohasem voltam a legjobb. Persze, vannak olyan alkalmak és emberek, akiknek esetében nem nehéz kiválasztani vagy elkészíteni a meglepetést: Általában azonban kínos, szenvedéssel járó folyamat a meglepi kiválasztása, és a végeredmény rendszerint pocsék.
Az unokaöcsém és a keresztfiam esetében mostanáig mindig eltaláltam, hogy mit kell vennem. Kisautó, játékpuska, videojáték – ezek mind borzasztó egyszerű dolgok, már csak azért is, mert önmagamból indulok ki. Nekem is ilyen badarságokkal voltak tele annó a polcaim, talán náluk is bejön.
Sajnos, egy időben a barátnőkkel kapcsolatban is így vélekedtem, pontosabban hasonlóan.
Az egyetemista évek ideje alatt azzal szórakoztunk, hogy minden havernak a lehető legszükségtelenebb ajándékokat vásároltuk. Szerb–spanyol szótárak, varrókészletek, pongyolák, ablaktörlő folyadékok és igazi, gépkocsi-ablaktörlőkkel állítottunk be a haverhoz, aki a meglepetésekből legfeljebb egy vagy két dolgot tudott felhasználni. A többi ott állt porfogónak, vagy új gazdát talált nekik. Élveztük ezt a bunkó pofátlanságot, de egy pici darab mindig meghalt bennünk, amikor mi magunk nyitottuk ki ugyanezeket, vagy az ilyen ajándékokat.
Nos, a régi szokások nehezen kopnak meg, és amikor először kerültem komolyabb párkapcsolatba, hasonló dolgokkal leptem meg az akkori barátnőmet. Meg a másikat is, meg majdnem mindegyiket, már aki állta a sarat mellettem születésnapjáig, nők napjáig, karácsonyig, vagy éppen a szerelmesek napjáig.
Mondani sem kell, az ócska, kínai akciófiguráktól meg távirányítós kisautóktól egyikük sem dobott hátast.
Jó néhány csalódás és kellemetlen csendben eltöltött éjszaka kellett ahhoz, hogy fejbe verjen valamiféle tanulság. Végül ez is megtörtént, és nem is esik nehezemre, mert a párom van ám akkora gazembernő, hogy mindig pontosan valami olyasmivel lep meg, amire éppen szükségem van, vagy nagyon tetszik.
Ezért voltam nagy problémában február tizennegyedike előtt, e sorok írása közben még halvány lila gőzöm sem volt, hogy mivel fogom meglepni. Nagy volt a kísértés, hogy vegyek két kiló sült csülköt a hentesnél Topolyán, vagy hogy beforduljak a kínai üzlet horgászati részlegébe, viszont tudtam, hogy azzal a saját halálos ítéletem írtam volna alá.
Végül is sikerült nem elszúrni a dolgot, de két hét múlva, nők napján tuti, hogy ez is bejön majd.
