Már évek óta igyekszem „integrálódni" az újvidéki vérkeringésbe, mégis van pár olyan dolog, amelyekkel egyszerűen nem tudok hatékonyan zöld ágra vergődni.
Ilyen például az átjelentkezés. Egyszerűen könnyebb kivennem egy szabadnapot, hogy visszautazzak Topolyára, illetve Zentagunarsra, ha a rendőrségen kell valamit elintézni, az adóhivatalban, a helyi közösségben, vagy, ha ne adj' isten szavazni kell. Ez nem a politikai reklám helye, amióta Szerbia „haladó" pályára lépett, a szavazások is előretolva haladnak, amennyire csak a törvények megengedik azt. Ez pedig azt jelenti, hogy többször mentem haza szavazni az elmúlt tíz évben, mint előtte a szüleim húsz év alatt, ketten egyszerre.
No, nem ez a lényeg. Az autó műszaki vizsgáztatására is rendszeresen hazajárok és néha az éves szabadságomat is ehhez időzítem. Az állam minden évben szigorít az előírásokon (hol a logikával összhangban, de inkább mellőzve azt), ami azt jelenti, hogy az embereknek egyre nagyobb gondot jelent meghosszabbítani a gépkocsi bejegyzését.
Esetemben ez külön procedúra, mivel az autót minden évben „legitimmé" kell tenni, erre pedig csak egy otthoni autószerelő vállalkozik, aki történetesen a szomszédom.
Tudni kell, hogy addig, ameddig nem vettem „normális" autót, csupán olyan aszfaltszaggató benzintemetőkben autóztam, amelyeket csak úgy éri meg vezetni, mint ahogy azt én teszem: ritkán és akkor sem sokat.
Ennek ellenére a karbantartást nem szabad elhanyagolni, így gyakran haza kell vinni az autót, hogy a szomszéd átnézze, megszerelje.
Legtöbb esetben ez jól megy, de időigényes. Nekem is problémát jelent hazamenni, neki is ezer dolga van, így nem mindig tudunk egymásra annyi időt szakítani, amennyit kell.
Gondolkodtam hát azon, hogy keresek egy újvidéki mester. Találtam is egyet, aki elkísért autóvásárlásba. Átnézte (feleslegesen, hiszen rögtön azután, miután hozzám került, masszív károkat szenvedett), megállapította, hogy jó állapotban van, de ő mégsem venné meg.
– Miért? – kérdeztem.
– Ilyen buherált rakétákhoz nincs mindenkinek idege. Ha beállítanál hozzám ezzel, azonnal hozzád vágnám a kulcsokat.
Mondani sem kell, amikor az új autó váltója befuccsolt, szerencsém volt, hogy otthon a faluban, anyám udvarában történt. Az égiek sem akarják, hogy teljesen újvidéki legyek. Fel is adtam.
