Csomagok, csomagok, csomagok… Nekem, neked, mindenkinek. Most már valóban nem érdemes a fülünk botját sem mozdítani, ha valamire szükségünk van, mindent házhoz hoznak. Aztán, amikor a fehér kombiktól már mozdulni sem bírunk az utcákon, járdákon, pázsiton, akkor meg méltatlankodunk.
Mert a fiúk nem egyenként hozzák ám a csomagokat, hanem a kifizetődés elve szerint tonnaszámra, köröznek nagy autóikkal, egy-egy aprócska rendelés legtöbbször hihetetlen idő-, energia- és idegpazarlással jut el hozzánk. Ennek a pazarlásnak a következményeit érzékeljük általános hanyatlásként.
Nyitókép: Ótos András felvétele
