A méret nem lényeges

Június derekán oldtimer-tulajdonosok és kisautógyűjtők találkoztak a SPENS épülete előtti platón. A vasárnap délelőtti esemény már hagyományossá vált, egyre népszerűbb, 7 éve már rendszeresen megszervezik. Most is több tízezer kisautót hoztak el a gyűjtők, legalább 30 pult mögött árusították őket, leginkább 150 és 300 dináros áron. Kínáltak drágább modelleket is, 5-6 ezer dinárért, de az eladási mutatók tekintetében az olcsó, gyerekeknek (nem gyűjtőknek) szánt játékok vitték el a pálmát. Megkérdeztük a kiállítóktól, hogy ők hogyan látják a gyűjtők helyzetét országunkban? 

Luka: Egyszer már részt vettem ezen a fesztiválon, akkor zárt csarnokban tartották meg, de most, itt a SPENS előtt sokkal többen vannak-vagyunk, mint akkor. Zágrábból jöttünk néhányan, hatalmas az érdeklődés, sokan kérdeznek, vesznek. Természetesen az olcsóbb kisautók iránt a legnagyobb a kereslet, noha általánosságban azt mondhatjuk, hogy nincs szabály: mindenki olyasmit gyűjt, ami tetszik neki. Tényleg nem tudnék általánosítani, hogy melyik fajta kisautók iránt a legnagyobb az igény. Zágráb és Újvidék között nincs különbség a gyűjtők érdeklődése és vásárlóereje között, a különböző rendezvények sikerét nem az adott ország gazdasági helyzete, azaz a polgárok pénztárcájának vastagsága határozza meg, hanem a helyszín, azaz, hogy hol és mikor szervezik meg a rendezvényt. Tetszenek ezek az újvidéki vásárok, mindig bejelentik őket előre, jó a reklám. A kisautók árának meghatározásában leginkább a koruk, a gyakoriságuk és a megőrzöttségük játszik szerepet, a méretük nem.

Duško: Hatéves korom óta gyűjtöm a kisautókat, most 62 éves vagyok. Nagyon örülök annak, hogy ezeken a vásárokon egyre több fiatal jelenik meg. A kisautógyűjtés manapság nem túl olcsó hobbi, de a vérbeli gyűjtők mindig megtalálják a módját annak, hogy beszerezzék a hiányzódarabot. Horvátországban is népszerű ez a börze, a környező országokban is, manapság a piac legnagyobb része már áttevődött az internetre, az e-bay platformon történik a beszerzés nagy része. Az én kisautóimat 200-300 dináros ártól 40-50 eurós árig kínálom, de vannak a világon kézzel gyártott, kis sorozatú modellek is 200-300 eurós áron. Az árfekvés a méret kategóriájában is változik, a legkisebbek általában 1:43, népszerű még a 1:24 és az Amerikában menő 1:18 méret is. Az aprók közül az 1:87 és az 1:64 méretarányok divatosak.

Danijel: Ezek a kisautók a keleti piacra készültek, Oroszországban, azaz a Szovjetunióban gyártották őket a múlt évszázad 80-as éveinek végén, illetve a 90-es évek elején. Néhány darab még régebbi, ez a Moszkvics például, amelyik az első sorozatból van, és még az eredeti csomagolása is megvan, több száz eurót ér. Egyesek az újabb kisautókat gyűjtik, mások a régebbieket. Az én gyűjteményem darabjainak többsége 1984 előtt lett gyártva, nagy az érdeklődés, a gyűjtők szinte bármekkora összeget kifizetnek egy-egy darabért, amelyik hiányzik a kollekciójukból. Pláne, ha még megőrzött dobozban futnak rá… Itt, a kiállításon leginkább apró, olcsó kisautókat kínálnak, pár száz dináros áron, gyerekeknek. A gyűjtők világában azonban nem a méret számít, gyakran miniatűr, kicsiny autócskákért is vagyonokat fizetünk. Ez a nyugatnémet, az 1960-as évek végén a Siku gyárában legyártott Pontiac például most 100 euróba kerül.

Danijel, Kruševac: Én tunningal, azaz „felturbózással”, átalakítással foglalkozok, mondhatnánk azt is, hogy a „mikrotunning” világában vagyok jártas. Tehát a gyűjtők elhozzák a kisautót, én átfestem, kirajzolom mintákkal, kereket cserélek… Nálunk, Szerbiában a gyűjtők többsége kupec, tehát olyanok, akik azért vásárolnak kisautókat, hogy később eladják őket külföldön. Az olcsó, pár száz dinárba kerülő kisautókat főleg a gyerekek veszik, játszanak velük, ezen a piacon is jól lehet keresni.