Amikor amerikaikkal dolgoztam, azon kevesek közé tartoztam a cégben, akik tudták, hogy a szerelmesek napját nem a Hallmark névre hallgató képeslapgyártó találta ki, csak azért, hogy még jobban meglophassa a vadkapitalistákat. Nem tudtam pontosan, hogy I. Geláz pápa rendelte el azt, hogy február 14-én Szent Valentinra kell emlékezni, de abban mindig is egészen biztos voltam, hogy valami egyházi vonzata van a dolognak.
Persze mindazt, amit az egyház elrendel, a piacgazdaság megfeji. Így történt meg az, hogy a szerelmesek védőszentjének napja mára olyan szezonális iparággá nőtte ki magát, amelyben a Hallmark és a hozzá hasonló cégek pár napon keresztül jócskán megszívhatják a púpot.
Már a fenti pár sorból is leszűrhető, hogy ezért az ünnepért sem vagyok oda, mint ahogy a többiért sem túlzottan. Ezzel kapcsolatban kaptam már meleget, de inkább hideget mindenkitől, aki valaha is olvasta az ünnepköröket taglaló cikkeimet, de sajnos nem bírok ellene. Az ellenszenvem erősebb nálam.
A Bálint-nappal történetesen nem az a bajom, hogy az ember a párjával eltölthet édeskettesben egy romantikával fűszerezett napot vagy estét, hanem megintcsak az, hogy bődületes marketinggel jár. Arról nem is beszélve, hogy az emberek életük legintimebb szférájának mazsoláit előszeretettel pumpálják a közösségi oldalakra. Lényegtelen, hogy előtte éppen nem is beszéltek egymással, vagy éppen válni készültek a házaspárok, és arról sincs szó ezen a szép napon, hogy az egyik oldal éppen másfelé kacsingat.
No de, természetesen, az ünnepnapon nem ezen a nyárspolgári panaszáradaton van a hangsúly. Be kell vallanom, hogy olyankor, amikor éppen kapcsolatban voltam, számomra a szerelmesek napja shoasem alakult rosszul. Egy kis romantika meg a kis ajándékok még sohasem ártottak senkinek. Olyankor pedig, amikor éppen szólóban nyomtam, mindig akadt program. Magamnak galabintottam valami finomat, vagy a haverokkal lógtam.
Bölcs Pista haverom egyszer elmagyarázta: – Most a csapolt sörbe vagyunk szerelmesek, aztán egy picit a pincérnőbe, holnap meg már úgysem kérdezi senki.
Nyitókép: Dávid Csilla felvétele
