Eljött hát a nagy nap. Nem, nem a választások, nem is a foci-világbajnokság, hanem az ivartalanítás napja. Soma, a kandúrunk, aki egyesek szerint csak macska, de számomra inkább lakótárs, barát, sőt néha mintha pszichológus is lenne, férfiatlanításra készült.
Falusi gyerek vagyok, nálunk, otthon a macskagolyó olyan volt, mint a templomtorony: egyszerűen volt. Senkinek eszébe sem jutott, hogy azt el kellene távolítani. Ott a természet rendezte a dolgokat. Jött a tavasz, jöttek a szerelem illatai, és a macska eltűnt három napra, hogy aztán megszabdalt füllel, de csillogó szemmel térjen haza. Itt, a városban azonban… Hát, itt más törvények uralkodnak.
Soma szobacica lett. Az ivartalanítás ötlete nem tőlünk származott – Soma gyakorlatilag saját magát írta be a műtőlistára. Mivel nem jelölhetett a szabadban területet, nem fújhatott a szomszéd macskájára az eresz alatt, a mi területünket kezdte jelölgetni: a fotelt, a fürdőszobaszőnyeget, a táskám... Egy ponton már úgy éreztem, én vagyok a betolakodó. Egyedül nem vihettem el, így a feleségem kivett egy szabadnapot. Ez volt a közös nagy akciónk.
Útközben Soma úgy nyávogott, mint aki tudja, mire készülünk. Lehet, hogy tudta is. Vagy csak a szállítóbox sértette a méltóságát. A feleségemmel komolyan találgattuk, megváltozik-e utána. Megtartja-e mély, búgó hangját? Továbbra is lenéző tekintettel figyeli-e a galambokat az ablakból?
Az állatorvosnál minden gyorsan lezajlott. Egy „minden rendben lesz”, egy „vigyázzanak majd az étellel” – és kész. Mint amikor az embert elhagyja a fiatalsága. Vagy az egyetemi ösztöndíja.
Hazafelé Soma kicsit kótyagos volt. Mint az, aki a legénybúcsúból tér haza, de a szíve mélyén már tudja, hogy az esküvő elkerülhetetlen. Nem nyávogott. Csak nézett. Mélyen. Mint egy sámán, aki már látta a túlvilágot.
Otthon betettük a fekhelyére, letakartuk kedvenc takarójával, és ott maradtunk mellette. A feleségem kezét fogtam, ő az enyémet. És Soma? Soma csak aludt. Olyan békésen, mint aki tudja: most már nem kell bizonyítania senkinek semmit.
De azért a galambokat még mindig utálja.Talán nem vesztettünk el mindent.
Nyitókép: Fotó: Kopasz Tamás
