A rekkenő hőség ellenére szép számban vettek részt Újvidéken, a Szent Rókus-napi búcsúban a székvárosi és környékbeli hívők.
A horvát nyelvű misét Nebojša Stipić és dr. Harmath Károly OFM újvidéki atya mutatta be, Jozef Deman diakónus atya segédletével, a magyar nyelvűt pedig Zsellér Attila újvidéki plébános, tiszteletbeli apát és pápai káplán celebrálta Franjo Lulić titeli, Nagy Attila újvidéki, Zsúnyi Tibor szenttamási, dr. Szöllősi Tibor temerini és Magyar Zsolt tiszakálmánfalvi oltártestvérekkel.
Szeretetlakoma és barátkozás a templomudvarban (Fotó: Bozsoki Valéria)
A montpellieri nemes család Istentől kiesdeklett, majd Isten szolgálatára szentelt Rókus fiának az életét méltatta, állította követendő például szentbeszédében Zsellér Attila atya. Elmondta, hogy Szent Rókust a 15. századtól kezdve a 14 segítő szent között járványok ellen hívták segítségül. Rókus teljesítve apja végrendeletét egész életében szüntelenül Jézust szolgálta, vagyonát, amelyet apja bízott rá, jó célra használta, nem feledkezett meg a szegényekről, az özvegyekről és az árvákról. Zsellér Attila kiemelte annak fontosságát, hogy Rókus szülei, akiknek sok évig nem született gyermekük, életet kértek, és kaptak Istentől, azért, mert bizalommal és kitartóan kérték ezt a nagy értéket. Arra biztatta a jelenlevőket, hogy Rókushoz hasonlóan Isten segítségében bízva induljanak el azon az úton, hogy jót tegyenek a másik embernek a családban, a plébánián, a közösségben…, hogy imádkozzanak azért, hogy az életet, az egész teremtett világot meg tudják védeni.
A szentáldozás, majd a búcsúi áldás után a tágas templomudvarban szeretetlakomán barátkoztak, beszélgettek jó hangulatban papok és világiak.
