Az országban az elmúlt évtizedek leghosszabb lovastúráját szervezte meg és bonyolította le sikeresen június végén Gyarmat István, az adai Halász József Lovasklub elnökségi tagja és titkára, Illés Ferenc az egyesület támogatásával. Vasárnap ért véget Adán az I.bácskai lovastúra, amelynek tizenhat lovas vágott neki június 21-én, azzal a szándékkal, hogy hét nap alatt 350 kilométert lovagolva, 37 település érintésével Adáról indulva és ugyanoda visszatérve, átszelik Bácskát az északi csücskétől a déliig.
A távot végül öt lovas teljesítette: az adai Gyarmat István és felesége, Szilvia, Illés Ferenc, valamint az óbecsei Kalmár Szilveszter és a szabadkai Mester Viktor. A lovasokat az adai önkormányzat udvarán Bilicki Zoltán polgármester, Tóth Tamás köztársasági képviselő és Búcsú Attila tanácstag fogadta. A túra tapasztalatairól és a kitűzött célok megvalósításáról néhány nappal a célba érést követően nyilatkozott a két szervező, miután kipihenték az embert próbáló vállalkozás fáradalmait:
– A lovastúrának tizenhatan vágtunk neki Adáról, de a szakadó eső miatt az első szakaszon, Zentán heten elhagyták a csapatot – magyarázta Gyarmat István, a túravezető. –A teljes távot öten, a legkitartóbb lovasok teljesítették. A kitűzött útitervet sikerült időre véghezvinni, mind a 37 településen aláírattuk a helyi elöljáróval azt az dokumentumot, hogy az említett településen áthaladtunk. Nehéznek és megerőltetőnek bizonyult a túra az eső és a napi 50 kilométeres táv miatt, de egyben szép és jó volt. Az emberek elég sok kenőcsöt elhasználtak a törésekre, amit a nyereg okozott. A lovak közül egynek törte fel a nyereg a hátát, emiatt haza kellett szállítani. A túravezetés az elején volt megterhelő, de ahogyan apadt a csapat létszáma, úgy vált egyre könnyebbé. Azok az emberek maradtak, akik fegyelmezettebbek voltak, akiket, ha kellett egy, kettes, hármas vagy négyes sorba tudtam rendezni. A mezőn lehetett vágtázni, de közúton már egy vagy több sorban kellett haladni, ahogyan azt a forgalom megkövetelte. A túravezetést ezekkel az emberekkel bármikor elvállalnám a jövőben is, hosszabb és rövidebb távra egyaránt. Ha legközelebb szervezünk lovastúrát, akkor azon csak olyanok indulhatnak, akik tudják fegyelmezni a lovukat, valamint el tudják látni önmagukat és a jószágukat. A fegyelem nagyon fontos a közlekedés miatt, nem lehet összevissza nyargalászni. Továbbá a résztvevők száma nem lehet több tíznél, hogy a szálláshelyen a vendéglátóknak ne okozzon gondot a lovasok és a lovak ellátása. A lovasokat egyébként jobban megviselte a túrázást, mint a lovakat – hallottuk a túravezetőtől.
Öt különböző karakterű, 16 és 43 év közötti ember teljesítette a teljes távot, ötfajta lovon. Illés Ferenc mesélte, hogy a túra során ezeket a különbséget játékosan megnevezték. Így lett Gyarmat István a csikós, Gyarmat Szilvia a hölgy, Kalmár Szilveszter a betyár, Mester Viktor a díjlovas, Illés Ferenc pedig a huszár.
– Lélekben kellett magunkat meggyőzni, hogy teljesíteni tudjuk a távot. Néhány ember kidőlhetett volna közben, köztük én is – mesélte Illés Ferenc. – Mindennap azt mondtam, ha reggel fel tudok kelni, akkor továbbmegyek. A lovastúra nagy tanulsága, hogy nem szabad túl nagy csapattal nekivágni, mert leterhelünk mindenkit, a túravezetőt, akinek túl sokfelé kellene figyelni, az embereket, hogy a menetoszlopban betartsák a rendet, valamint a vendéglátókra is túl nagy terhet ró a lovascsapat ellátása. Kisebb létszámú csapattal viszont meglepően gazdag és szívélyes vendégfogadásban volt részünk az esti szálláshelyen, a déli pihenőhelyen, valamint útközben. A fogadtatás településenként változó volt, egyes helyeken szinte észre sem vettek bennünket, Temerinben viszont lipicai fogattal vezettek végig bennünket a főutcán. A kitűzött célokat teljesítettük. A regionális kapcsolatokat kiépítettük szinte az összes lovasklubbal, ahol végiglovagoltunk. A vendéglátóink most már tudják, hogy bármikor elszállásolhatnak egy kisebb lovascsapatot. A példamutatással a lovasturizmust is fejlesztettük. Illetve népszerűsítettük a lovaglást a túra által, amellyel azt bizonyítottuk, hogy ezzel bárki foglalkozhat, aki elszántságot érez iránta – mondta Illés Ferenc.
A lovastúráról a Dobai Fotóstúdió munkatársa, Mihalek György készített film- és képanyagot.
