Barát Szilveszter, a csókai Vegyészeti–Élelmiszer-ipari Középiskola negyedikes tanulója azon ritka középiskolások egyike, akik szeretnek olvasni és sokat is olvasnak. Magyar létére a szerb irodalomban való jártasságról is tanúbizonyságot tett, Belgrádban második díjat nyert a Laza Kostić halálának 100. évfordulójára meghirdetett irodalmi pályázaton.
– Szeretem a kémiát, a laboratóriumi munkát, kísérletezést, ezért választottam ezt a szakot, de szeretem az irodalmat, és szabadidőmben olvasok – állítja Barát Szilveszter. – A tavasszal Londonban Laza Kostić halálának századik évfordulója alkalmából szervezetek egy tanácskozást, és mivel a szerb költő sokat fordította Shakespeare-t, a Laza Kostić Alapítvány olyan irodalmi pályázatot hirdetett meg, amelyben a középiskolásoknak e két író munkásságát kellett összehasonlítani, vagy arról lehetett értekezni, hogy a művelt, több nyelven beszélő író megelőzte a korát, és sokan nem értették meg őt.
Rózsa Anna szerbtanárnővel készültünk fel a pályázatra, én a Santa Maria della Salute című versét hasonlítottam össze Shakespeare egyik szonettjével. A munkámat a zsűri második díjjal és egy hordozható számítógéppel, laptoppal jutalmazta, aminek nagyon megörültem. A díjakat Belgrádban a Laza Kostić Alapítvány elnöke adta át szeptember végén.
Hat oldalt írtam, a munkám elején elemeztem Laza Kostić legismertebb és sokak által még ma is a valaha írt legszebb szerb versnek tartott Santa Maria della Salute című szerelmes versét. Nagyon beleéltem magam a versbe, több könyvet is áttanulmányoztam, hiszen olyan kifejezéseket használ, amelyeket még a szerbek többsége sem ért, nem használják a köznyelvben.
A vers címe egy velencei templom, a Santa Maria della Salute neve, amelyet az 1630-ban Velencében dúló pestisjárvány idején kezdtek építeni. A velencei szenátus ugyanis ekkor határozott arról, hogy a vészt megfékezendő fogadalmi templomot emeltet a Szűzanya tiszteletére. A monumentális építmény a velencei barokk építészet egyik legkiemelkedőbb alkotása. A templom több mint egymillió – Dalmáciából kitermelt – fenyőoszlopon, cölöpön áll. Kostić úgy jeleníti meg az édesanyját, mint Szűz Máriát, a halott szerelmét pedig a templomba építi be. Bűneiért kéri az anyja és kedvese bocsánatát. A verset Shakespeare 75. szonettjével hasonlítottam össze, amelyben a szerző barátjához szól, tehát sokkal inkább a földön jár – mondta befejezésként a csókai végzős vegyésztechnikus.
