Szombaton Feketetón a művelődési egyesület székházától kilenc kukoricaszedő csapat énekszóval, zenekar kíséretében vonult a falu szélére. Szabó Dezső helybeli földműves „megengedte”, hogy a falunap alkalmából meghirdetett kukoricatörő verseny részvevői az ő egyholdas tábláján mérjék össze ügyességüket.
Kilenc ötfős csapat (Feketetó, Aranykalász Ada, Kökény Kecel, Tavankút, Ady Endre – Szaján, Kisbosznia, Kisbajmok, Szabadka, Móvások Felsőhegy–Orompart) állt rajthoz, hogy mielőbb „tisztába tegyék” a 32 sor széles és 28 méter hosszú parcellákat.
A sípszóra pontban tíz órakor munkába álltak a kukoricatörők, akik alig látszottak ki a sok esőtől csaknem három méter magasra nőtt kukoricából. Az esők kedveztek a gyomoknak is, a sorok között helyenként embermagasságú bogáncs nehezítette a szedők és szárvágók munkáját. Miközben serényen fosztották és törték a csöveket, a zenekar minden csoportnak elhúzta a nótáját, hogy nagyobb kedvvel és serényebben folyjon a munka, amit a Sava Stojanović, Radovan Stojkov, Radovan Nerandžić és Pozsár Ottó összetételű zsűri éberen figyelt. A hagyományoknak megfelelően a kézi kukoricabetakarítás elvárásait figyelembe véve a bírálóbizottság öt pontig értékelte a munka egyes fázisait egészen a levágott szár bekötéséig és kúpba rakásáig. A kijelölt területről Kisbajmok csapata alig 50 perc alatt „learatta” a kukoricát. Második helyen a Móvások végeztek 1-2 perces lemaradással. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára a tavankúti ötös állhatott fel.
Mivel a bejelentkezett 11 csapatból kettő távol maradt a hagyományápolást és a népszokások megőrzését célzó kukoricatörő versenytől, a jelenlévők kalákában letörték a maradék területről is a kukoricát, majd a gazda irányításával pótkocsira rakták. Az egy holdról „letermelt” kukorica délutánra már otthon volt a gazdánál, a versenyzők és a vendégek pedig elfogyaszthatták a munka után jól megérdemelt őzpörköltet. A falunapi rendezvény jó hangulatban és vidáman telt.
