Az alig több, mint száz lakosú bánáti kis faluba, Kanizsamonostorra minden este bekanyarodik a mokrini tejgyár tehergépkocsija, hogy a település központjában összegyűjtse a helybeli gazdáktól a tejet. Mészáros Árpád fiatalemberrel a tejátadás alkalmával váltottunk néhány szót.
– Mivel jelenleg csak három tehenet fejünk, azok közül is az egyiket ellés előtt fokozatosan elapasztjuk, ezért naponta ötven liter tejet tudunk átadni a mokrini privát tejüzemnek. A tej árát jobb, ha nem kérdezik, hiszen tavaly áprilisig még 28 dinárt kaptunk egy liter tejért, azóta fokozatosan csökkent az ár, volt már 13 és fél dinár is. Most egy liter tejért 14 dinárt fizetnek, de ebből már nehéz haszonnal gazdálkodni. Ha utánaszámolnánk, hogy mennyi kiadással jár a tejtermelés, akkor hamar kiderülne, hogy a munkánk mennyire keveset ér. A tejet 15 naponként rendszeresen kifizetik, nem nagy pénz jár érte, de rendszeresen van. A csókai tejgyár néhány dinárral többet fizet ugyan, de mint halljuk, a kifizetésekkel 2-3 hónappal is le van maradva.
A családban az öcsémmel együtt négyen vagyunk. Nekem vannak még birkáim, szüleim sertéstenyésztéssel is foglalkoznak. Többfélével kell egyszerre foglalkozni, hátha valamelyik hasznot hoz. A mezőgazdasággal foglalkozók egyre nehezebben találják meg a számításukat, az állam pedig nemhogy segítené a termelőket, hanem megkönnyíti a tejpor behozatalát és ezzel még inkább hozzájárul az alacsony tejárhoz. Ilyen körülmények között csak magunkra számíthatunk – mondta a fiatal gazda.
