Magyarországon, Nógrád megyében 1976-ban elindult egy olvasótábor, majd 1993-tól Kárpát-medenceivé szélesült a rendezvény. Vajdaságból is folyamatosan voltak részvevői a táborozásnak. Tóthfalu 2001 után idén ismét otthont adott a Kárpát-medencei olvasótábornak, amely záróműsorral és tábortűzzel fejeződött be. A magyarországiak mellett a Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből és Vajdaság több településéről, Zentáról és környékéről, valamint a vendéglátó Tóthfaluból verbuválódtak a gyerekek.
A július 25-én kezdődött és a minap befejeződött olvasótábornak, amelyet minden évben a Kárpát-medence más-más szegletében szerveznek meg, idén 37 résztvevője volt.
– Hogyan és milyen feltétellel lehet valaki részvevője az olvasótábornak? – tettük fel a kérdést a salgótarjáni Gyetvainé Szorcsik Angéla könyvtáros és kultúrmenedzser táborvezetőnek.
– Minden határ menti régióban van szervezőpartnerünk – mondja –, ezek általában pedagógusok vagy a közösségi élet szervezői, akiknek szívügye, hogy a tehetséges gyerekeket eljuttassák az olvasótáborba, ahol nagyon jól érzik magukat. Ez a rendezvény nem csak anyanyelvi és személyiségfejlesztő tábor, hanem (Kárpát-medencei méretekben) közösségépítő a tábor is. A szervezés költségeinek előteremtésére Tóthfaluval, azaz Utasi Jenő atyával közösen pályáztunk, két sikeres pályázatot nyújtottak be. Az olvasótábor főszervezője a Lélekpendítők Társasága, amelynek egyébként elnöke vagyok, s amely még további pályázatok útján biztosította a tábor zavartalan működéséhez szükséges anyagiakat.
Rabec Istvánoktatót, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársát arra kértük, foglalja össze a közel kéthetes olvasótábor munkáját:
– Első hallásra azt hihetné valaki, hogy az olvasótáborban nap nap után olvasással töltik az időt a középiskolás fiatalok. Az olvasótábor lehetőséget teremt olyan fiatalok találkozására, akiket az olvasás, a kultúra érdekel vagy éltet. Olyan gyerekeket igyekszünk elhozni a táborba, akik a saját kis közösségükben érdeklődnek az irodalom és a kultúra iránt, illetve aktívak saját közösségükben. Az olvasótábor minden napjának más-más a mottója, ez adja meg a munka keretét. Az idei esztendő sok tekintetben a Radnóti-évforduló jegyében zajlott, több naphoz is Radnóti-idézetet választottunk a nap mottójául. A nyelv éve kapcsán pedig a nyelvet próbáljuk beemelni a tábor munkájába. A nyelvek napján például a nyelvek és az emberek sokféleségén keresztül próbáltuk megközelíteni a témát. Minden napot egy indító foglalkozással kezdtünk, játékos gondolatfelvetéssel, ezeket az ötleteket kis csoportok dolgozták fel, ami sokkal intimebb, így tartott a munka egészen a napzáró előadásig. Mint például pénteken, az egyik este, a nyelvek napját dr.Katona Edit egyetemi és gimnáziumi tanár érdekes előadása zárta. A rá következő napon – azonos témakörben – dr.Pomogáts Béla irodalomtörténész tartott előadást.
Az olvasótábor részvevői vajdasági tartózkodásuk idején sokfelé jártak, ellátogattak többek között Szabadkára (Kosztolányi Dezsőhöz kötődő emlékeket tekintettek meg), Palicsra, Topolyára, Adára, Zentára, Újvidékre, a péterváradi várba, a temerini tájházba stb. Megnézték a tanyaszínház előadását és sok más érdekes program színesítette a táborozók napjait. Beigazolódott: a nagyon szép együttműködés, együtt gondolkodás eredménye a sikeres tábor. Az egyházi központ és egyben az új iskola kollégiuma és egész Tóthfalu példás házigazdának bizonyult, az olvasótábor negyvenfős gárdája élményekben gazdag napokat tölthetett a Délvidéken.
