Már csak kevesen emlékeznek rá Zentán, hogy egykoron, a nagy „Jugóban” harmincegy esztendővel ezelőtt, 1978 októberében nyitotta meg kapuit, kezdte meg a konzervgyártását a Champignon készételgyár. A Keretek helyi közösségben alkalmi ünnepség keretében szombaton este adtak egymásnak találkozót a gyár egykori munkásai. A Champignon kapujára kilencévi termelés után, 22 évvel ezelőtt tettek lakatott. A munkával töltött közel egy évtized alatt mintegy 150 dolgozó fordult meg a gyárban, töltött hosszabb-rövidebb időt a termelésben. Őket, egy chamignonos találkozó erejéig, Szénási Ilonka és Lénárt Verona több hónapig tartó szervezőmunkával hozta össze.
A Champignon volt igazgatója, Čudić Veronika technológus a helyi közösség nagytermében összesereglett dolgozók előtt röviden összefoglalta a gyár megnyitásától a bezárásáig eltelt időszakot:
– Harmincegy évvel ezelőtt a beszédemet úgy kezdtem volna, hogy „elvtársak és elvtársnők”. Ma azt mondhatnám, hogy uraim és hölgyeim, de inkább az mondom, hogy kedves volt munkatársak, kedves volt ételgyárosok! Az újbóli találkozás örömének, a közös emlékek felidézésének az élményében jöttünk össze ennyi év után. Volt egyszer egy ételgyár, amely hivatalosan a múlt században, 1978 októberében kezdte meg a működését, és 1987-ben, kilenc év után csukták be, miután csatát vesztett a piacért vívott harcban. Ez akkoriban ritkaság számba ment, az állam általában kisegítette a nehézségekkel küszködő vállalatokat.
Rohanó, elidegenedett világunkban egyre ritkábban fordul elő, hogy kinyilvánítsuk a múltba való visszatekintés, az egykori munkatársakkal való találkozás igényét. Kezdetben nagy kihívás volt az új technológiára épülő termelés beindítása, de csakhamar összekovácsolódott egy többnyire fiatalokból álló lelkes gárda, akik példaként szolgálhatnának ma is a kiváló csapatmunkára. Megtörtént, hogy éjnek évadján az igazgató is a fasírtokat számolta, vagy az egész gyár a csirkéket bontotta, mert valami miatt késésben voltunk.
Amikor a néhai Bicskei pék éjfélkor először jelent meg a munkahelyén, és nem mert bejönni a termelésbe, hanem a sötét folyosóról integetett halálra rémisztve a bent dolgozó Kőrösi Ilonkát, aki ijedten rohant a főnöknőhöz jelenteni: „Egy ember a sötétben furcsákat mutogat.” Ehhez hasonló mulatságos, anekdotákba illő estetek szép számmal fordultak elő.
A legnehezebb, kilátástalannak tűnő időkben is szorgalmunkkal, szakmai elkötelezettségünkkel bebizonyítottuk, hogy volt értelme a küzdelemnek. Az ételgyári tapasztalatok jól jöttek a későbbi munkahelyeinken. A gyár ugyan megszűnt, de a barátságok megmaradtak – mondta visszaemlékezésében az Champignon egykori igazgatónője.
