A vándormadarak a Tisza folyását követve már nyár végén útra kelnek, délre vonulnak, melegebb éghajlat alatt biztonságban bevárhatják a tavaszt, hogy azután újra visszatérjenek költőhelyükre. A Törökkanizsa feletti Tisza-szakaszon, a Sárgaháznak nevezett bokros, bozótos területen idén augusztusban immár tizedik alkalommal verték fel sátraikat a madarászok, hogy hálóikkal az ízletes bodzabogyókra járó énekesmadarak közül minél többet befogjanak, meggyűrűzzenek és ily módon nyomon tudják követni vonulásukat.
Gyűrűt kap a rigó – Ágoston Attila táborvezető és serege (Gergely József felvétele)
A szabadkai székhelyű Riparia Természetbarátok Egyesülete által szervezett, Tisza 2009 nevet viselő ökológiai táborban a zömmel általános és középiskolásokból álló 15-20 fős csoport augusztus utolsó hetében 250 madarat gyűrűzött meg. A táborban a vendégeket is beleszámítva több mint ötvenen fordultak meg. Az általános iskola biológiatanára például 15 tanítványával kerékpárral látogatott ki a táborba.
– Itt a Tisza mellett, az ártéren kívüli bokros, fás területen 2000-ben szerveztünk először madárgyűrűző tábort. Az idei, úgymond jubiláris, tizedik táborozás a korábbi évekhez viszonyítva rövidebbre sikerült, egy hétig sátoroztunk a gyerekekkel, de így is sok érdekes madarat fogtunk és gyűrűztünk meg – kezdte beszámolóját dr. Ágoston Attila állatorvos, a tábor vezetője.
– Ami a madárfogást illeti, a korábbi években ugyanitt meggyűrűzött és visszafogott madarakkal együtt több mint háromszáz madár ment át a gyerekek kezén. Leggyakoribb volt idén a kerti és a mezei poszáta, valamint a barátka, azaz a barát poszáta. A fogást összesen harminc faj tette ki, a poszáták mellett gyakori volt az énekes rigó is. Tehát azok a gyerekek is, aki idén vettek részt először a tábor munkájában, már kézbe vehettek harminc különböző, szebbnél szebb madarat, megtanulták a nevüket, megismerték főbb jellemzőiket. Szinte már minden táborozónak van kedvenc madara, van, akinek a harkály, másnak pedig a meggyvágó tetszik a legjobban.
A Tisza menti bokrosoknak több éve visszatérő vendégeik is vannak, olyan madár is hálóba akadt, amit három vagy még több évvel ezelőtt jelöltünk meg. Nemcsak általunk gyűrűzött madarakat, hanem a tőlünk északabbra fekvő országokban jelölt madarakat is fogtunk már a táborban. A visszafogásokból idővel kirajzolódik egy-egy madárfaj vonulási útvonala.
A hullámtéri erdőben és a környező mezőgazdasági területeken is sokféle madarat és egyéb vadon élő állatfajt figyelhettek meg a gyerekek. A tábor körüli földeken több tucat hófehér nagy kócsag, szürke gém és gólya egerészett. A szárazság miatt a vízjárta területek hamar kiszáradtak, ezért a gázlómadarak a mezőgazdasági területekről egészítik ki étlapjukat.
A reggeli intenzív madármozgást követően napközben kevesebb a gyűrűznivaló. A nagy melegben a madarak is inkább a bokrok hűvösében pihennek. A táborban azonban napközben is tartottunk foglalkozásokat. A Törökkanizsai Vidékfejlesztési Központ támogatásából deszkákat vásároltunk, énekesmadár-odúkat és madáretetőket készítettünk. Ezeket Törökkanizsán, a parkban, az iskola közelében helyezzük ki – mondta a Tisza-tábor vezetője.
Az ifjú természetbarátok, a madarászpalánták a táborozás utolsó, csillagfényes, tücsökzenés éjszakáját a tábortűz mellett, hálózsákba bújva, a szabad ég alatt töltötték. Volt, aki látni vélte a sátrak között hangtalanul átsuhanó lappantyút is. Hogy a sötétedéskor rovarokra vadászó, rejtett életmódú lappantyú, népi nevén kecskefejő madár is a környéken portyázik, bizonyítja az a hálóba fennakadt fiatal lappantyú, amely már azóta a bal lábán csillogó alumínium jelzőgyűrűvel megkülönböztetve rója útját a Tisza mentén, míg tovább nem vonul téli szálláshelyére.
