A sárgák – bocsánat a sárgázásért – néhány év leforgása alatt elözönlötték Szerbiát, így szűkebb pátriánkban, a Tisza mentén is megjelentek a tirke-tarka, csiri-csáré árukínálatukkal. Sorba nyitják – szükség szerint zárják – a boltjaikat, mi több, az áruházaikat. A bő és gazdag – ezúttal minőségi jelzőt hadd ne használjunk – árukínálatuk iránt a szerbiai élet(telen)színvonal mellett van is érdeklődés.
Történt nemrégiben, hogy az egyik ilyen nagyobbacska kínai üzletbe betévedt honfitársunknak megtetszett a falon előkelő helyen kiakasztott nagyvezérnek, a Kínai Népköztársaság atyjának, Maónak a képe. A mélynövésű kínai kereskedő nem szokványos méretűre tárta ferde szemét, és tagadólag rázta a fejét. Nem rejtette véka alá csodálkozását, hogy a vevő az ezernyi színes árucikk mellett pont azt az egy dolgot akarja megvenni, ami nem eladó, ami számára, az otthonától sok ezer kilométer távolságra a hazát, a mindenséget, az otthont jelenti.
Na, de akármennyire is hazafiak a vidékünkön üzletelő kínaiak, nincs kizárva, hogy hamarosan – a piac igényeit kielégítendő – Mao Ce-tung portrék, a nagy forradalmár, kommunista vezér aranyozott keretes fotói, díszegyenruhás szobrocskái fogják ellepni a kínai üzletek kirakatait. A téma, mármint Mao személye napjainkban nagyon is aktuális, hatvan évvel ezelőtt, 1949-ben a hosszú és véres polgárháborúban győzött a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg, és október elsején kikiáltották a Kínai Népköztársaságot.
