Október 30-án, pénteken este Csókán a Móra Ferenc Művelődési Egyesület székházában alkalmi művelődési műsor keretében mutatták be a két éve elhunyt csókai Simon István író, újságíró és publicista összegyűjtött verseit tartalmazó kötetet. A kiadványt és az abban összegyűjtött verseket Balogh István zentai író méltatta, aki Simon Istvánhoz kötődő személyes kapcsolatáról, barátságukról, közös élményeikről is beszámolt a több mint százfős közönségnek (köztük az író özvegyének).
Sorakoznak a kötetek (Gergely József felvétele)
– A hatvanas évek legelején ismerkedtem meg Simon Pistával; akkor kezdtem a gimnáziumot, ő pedig már néhány valódi verssel hívta fel magára a figyelmet a Képes Ifjúságban, szemben már nagy költő volt – idézte meg emlékeit Balogh István. – Az idő tájt kezdtem és is írogatni, csak ő négy lépéssel előttem járt, és nekem jó volt baktatni utána. Ő mutatta be nekem Fehér Kálmánt a strandon, aki már akkor belgrádi egyetemista volt, s a Híd szerkesztője. Amikor Pista verse, a Sajdulás megjelent a Hídban, előttem még nagyobbra nőtt a barátom. A versélmény, amit megírt, közös élményünk volt. A strandon ki volt írva, hogy tilos a homokot hordani. Egyszer jött egy idősebb ember és megkérdezte tőlünk, szabad-e vinni egy kis homokot. Pista nagyot nevetett és azt mondta az öregnek: vigye bátyám, szabad vinni, szabadság van! Ebből lett azután a Sajdulás. Pista nem sok szerelmes levelet írt, de az egyik legszebb szerelemes verse a vajdasági költészetnek a Sajdulás, amely a folyóról szól.
Balogh István méltatja a költőtárs életútját (Gergely József felvétele)
Simon Pista költészetének legmeghatározóbb motívumrendszere, nagy témája a Terján volt, egy olyan falu, amely azóta csak a lelkekben él. Amikor 1963-ban elbicikliztünk oda, az elárvult szikesre, akkor énbelém is belém plántálta ezt az érzést. Ekkor mutatta meg, hogy melyik is (volt) a Csanádi út. Balogh elmondta azt is, hogyan került a Cs. betű a költő neve elé, aki sokáig gondolkodott, hogy T (Terján) vagy Cs (Csóka)legyen-e ez a magyarországi Simon István írótól való megkülönböztető jele. Végül mégis a Cs, azaz a Csókai Simon István mellett döntött.
A rendezvény moderátora Tóth Lívia újságíró volt, aki röviden összefoglalta, mit is találhat az olvasó a Cs. Simon István összegyűjtött versei címen megjelent kötetben: – Ez a válogatás az Utak keresztje, az Ahogy a vadkörtefa, a Varasodás, Szülőfalum, Terján, Ahol a part szakad, a Sziromeső, a Parlagmagány című könyveiben megjelent verseket tartalmazza, valamint Harangasor címszó alatt azokat a verseket, amelyeket még nem olvashattunk kötetben. A könyvnek ez a legizgalmasabb része, azok, akik kézbe veszik, ezeket a sorokat, gondolatokat olvassák el elsőként. A fedőlap színe pedig a sóvirágot idézi – mondta többek között Tóth Lívia.
A könyvbemutatót színes műsor tette emlékezetesebbé, amelyben fellépett a csókai születésű, de 1999-óta Szegeden élő Kovács Éva énekművész, Domány Zoltán zentai szavaló, Kónya Sándor csókai versénekes, aki megzenésített Simon István vereseket adott elő. A költő verseiből szavaltak a Móra Ferenc ME Kék cinkék irodalmi csoportjának tagjai: Basa Eszter, Kocsmár Réka és Szabó Regina. A vendégeket és részvevőket a Cs. Simon István Baráti Kör nevében Maros Antal és Pozsár Tibor, a versválogatás szerzője köszöntötte. Kísérőrendezvényként Cs. Simon István az irodalom tükrében címmel Lévai János készített alkalmi kiállítást.
