Az észak-bánáti Majdánon, a Templomdombon nyolc éve folynak az ásatások, és még sok évre lesz szükség, hogy a XI-XV. századig használt temetőt, az egymásra épült templomokat, valamint a hozzájuk tartozó kolostorépületeket feltárják. Évente kétszer, tavasszal és ősszel ásnak, attól függően, hogy a támogatásokból a domb mekkora részével készülnek el. Fél évezred egymásra rakódott rétegeit csak nagy odafigyeléssel, aprólékos munkával lehet rétegről rétegre kibontani.
A Gellért püspök legendájaként ismertté vált történet szerint Csanád Majdán közelében aratott győzelmet az 997–1038-ig uralkodó Szent István királynak ellenszegülő Ajtony és csapata felett 1026-ban. A győzelem tiszteletére Csanád vezér ezen a helyen felépíttette Oroszlánmonostorát.
FÉL ÉVEZRED HORDALÉKA
A törökkanizsai Snežana Grčki Stanimirov régész a kezdetektől fogva részt vesz az ásatásokban, tőle kértünk rövid összefoglalót a néhány napja befejeződött feltárásról.
– Október 5-én kezdtük meg, illetve folytattuk a domb déli lejtőjének az ásását – mondja. – Mintegy 400 négyzetmétert tártunk fel, de a kolostor és a hozzátartozó épületegyüttes 3000 négyzetméteren terült el. Újabb 30 sírt találtunk, ami azt jelenti, hogy az évek során feltárt és dokumentált sírok száma megközelítette az ötszázat. Amennyiben beleszámítjuk a megbolygatott sírok csontmaradványait is, akkor ez a szám már eléri az 1500-at. Másfél, két méter mélyre ástunk, de e réteg alatt még két korábbi réteg húzódik, hiszen a XI.-től a XV. századig temetkeztek ide. A korabeli emberek a mindenkori templomhoz vagy kolostorhoz minél közelebbi, „előkelőbb” helyekre igyekeztek eltemetni halottaikat. A csontvázak kelet-nyugati tájolásúak. A halottak feje nyugati irányba mutat. Az elhunyt szájába vagy markába egy-egy pénzérmét helyeztek a túlvilági útra. A női sírokban S alakú ezüst és réz függőket, gyűrűket, üveggyöngyökből és rézgolyócskákból fűzött nyakláncokat is találtunk. A férfiakat nyílheggyel vagy késsel és más használati tárggyal temették el. Kiástuk az egykori kolostort körülvevő lakóépületeknek, a szerzetesek lakhelyeinek az alapjait – általában a 4x4 méteres helyiségek téglafal maradványait találtuk meg. Az egykori templom melletti kolostor minden bizonnyal a XI. században épülhetett, 70 centiméter széles téglafalakat emeltek. Az itt élt szerzetesek mindennapi eszközeinek, edényeinek a maradványai is előkerültek.
CSONTOK SZAKÉRTŐJE
A múzeumok a sírokból előkerülő tárgyi emlékeket megőrzik, restaurálják, rendszerezik és állandó vagy időszakos kiállításokon mutatják be őket az érdeklődő látogatóknak. A csontokkal már más a helyzet, az antropológusok sajnálatára általában nem őrzik meg a csontvázakat, a törvény sem kötelezi erre a múzeumokat. A majdáni templomdomb több évszázadon keresztül használt temetkezőhelye ontja magából az emberi csontokat, igazi kincsesbánya ez az antropológusnak, ahogy Neda Dimovski számára is, aki már több éve vizsgálgatja a sírokból kiemelt csontokat, a rajtuk látható sérüléseket, a betegségekre utaló elváltozásokat. Közel ötszáz teljes és több mint ezer nem teljes csontvázat raktároztak el eddig az ásatás helyszíne mellett álló régészházban. Az épületet a törökkanizsai önkormányzat bocsátotta a kutatók rendelkezésére.
– Mivel a múzeumok nem őrzik meg a sírok csontleleteit, ezért nem is rendelkezünk semmiféle adatbázissal – állítja. – Majdánon több mint négyszáz éven át temetkeztek, sok az emberi csontlelet, és ami nagyon lényeges, a kutatóházban meg is őrizzük őket. Ennek köszönhetően össze tudom hasonlítani antropológiai szempontból a mélyebb, tehát régebbi rétegekből előkerülő csontokat a néhány száz évvel fiatalabb csontleletekkel. Hosszadalmas és aprólékos kutatómunkába fogtam, magiszteri dolgozatomat a majdáni csontleletekből készítem, de itt már olyan óriási anyag gyűlt össze, hogy abból akár a doktori munkámat is elkészíthetem. Amikor a régészek feltárnak egy temetőt, nagyon sok csontmaradvány kerül elő. Nagy szerencse, ha az elhunytakkal együtt tárgyakat, fegyvereket, használati eszközöket, esetleg ékszereket is eltemetnek. Míg a régészek a leletek kulturális vonatkozásait vizsgálják, addig én biológiai szempontból faggatom a csontokat. Megpróbálom megállapítani az egykor élt személy nemét, korát, és esetleg betegségre utaló nyomokat, csontelváltozásokat keresek.
FURCSA AZONOSSÁG
– A most feltárt 30 sírban viszonylag sok a gyermekcsontváz, a korai középkorban nagy volt a gyermekhalandóság. Idén először figyeltem fel a leprás megbetegedésre utaló csontelváltozásokra. A csontvázak lemérése után az adatokat összegezzük, hogy kiderüljön, vannak-e különbségek az eltérő korú rétegekből előkerült emberi maradványok, populációk között. A mélyebb, tehát időben korábban eltemetett emberek csontvázán gyakoribbak a mechanikai sérülések nyomai, amelyek valamilyen vágó-szúró szerszámtól, kardtól, baltától stb. származhattak. Felfigyeltem rá, hogy az egyes kiásott csontvázak anatómiai sajátosságai hasonlóak egy dél-bánáti lelőhelyen kiásott emberi csontmaradványokéihoz. További vizsgálódások szükségesek annak kiderítésére: időben és térben milyen kapcsolat lehetett a két terület, valamint az ott élt és eltemetett emberi populációk között – mondta a fiatal antropológus.
