Egyre nagyobb divat a lovaglás. Miután a mezőgazdaság gépesítése kiszorította az igás állatokat, az utóbbi években sokan hobbiból, kedvtelésből tartanak lovat. Még tíz évvel ezelőtt is valószínűleg hiába szerveztek volna lovastábort, kevés látogatója lett volna, ma viszont ripsz-ropsz megtelik egy ilyen több napos rendezvény. Így van ez a zentai Táltos Lovas és Fiákeres Klub szervezte egy hetes táborral is.
A Tornyosi úton, Zenta és Felsőhegy között a környéket nem ismerő is azonnal rátalál a lovastanyára. A fehérre meszelt karám, meg a felállított tarka sátrak messziről látszanak, és a gyerekek zsibongása is kihallatszik az éppen épülő útra. Közel ötven gyerkőc élvezi ott a nyaralás, a lovaglás, a régi mesterségekkel való ismerkedés, a barátkozás örömeit. Amikor megérkezem, a többség épp a lovakkal foglalatoskodik. Ketten a jámbor állatok hátán ülnek, a többiek pedig a karám szélén kuporognak, biztatják az ifjú lovasokat, és arra várnak, végre ismét rájuk kerüljön a sor. Lovagolni csak felnőtt felügyelete mellett lehet. Varga Csaba az oktató. A fiatalember mindenkinek tüzetesen elmagyarázza, hogyan kell felülni a lóra, hogyan kell fogni a kantár szárát, hogyan kell szólni a jószághoz, hogyan lehet elindítani és, ami még ennél is fontosabb, hogyan lehet megállítani. A lovastáborban mindenki szereti a lovakat. A résztvevők nem csak lovaglásból kapnak leckét, hanem azt is megtanulják, mikor és mivel kell őket etetni, hogyan kell őket takarítani, rendben tartani, hogy rakják rájuk a nyerget.
Néha négy-öt ló is kint van a tanyán, de egyszer azok is elfáradnak, így a gyerkőcök legnagyobb sajnálatára nem lehet egész nap lóháton ülni. Erre az időszakra találták ki a szervezők a kézműves foglalkozásokat, a társasjátékokat, a különféle versenyeket, és a fürdőzést a felfújható medencében. Mivel a lovasklubban bőven akad ló is, meg kocsi is, a gyerekeket olykor kocsikázni is elviszik. Néha csak a tábor környékét járják be, de pl. szombat délután spediterekkel egészen Kerekszékig kocsikáznak.
Az egyhetes tábor vasárnap zárul.
