A környékbeliek tudják, hogy a zentai rétben tényleg varázslat történik, hiszen Balo Josip Réti Varázslat elnevezésű mangalicafarmja ott található. A mangalica disznók szabadon heverésznek kint a napsütésben, dagonyáznak a sárban, és élik mindennapi életüket a Balo család felügyelete alatt. Először csak saját szükségleteikre nevelték őket, de végül bebizonyosodott, hogy mások is igényt tartanak az egészséges mangalicahúsra és az abból készült termékekre.
Néhány éve már a zentai piacon is megvásárolhatók a termékeik, hiszen hentesüzletet nyitottak az árupiacon. Egy hétköznap délelőtt látogattam el Balóék üzletébe, majd a réti tanyájukra is lementünk, ahol az állatokat tartják. Az üzletben Balo Josip elmondta, hogy nagyon sok fajta terméket készítenek a mangalicából: kolbászt, kulent, sonkát, hurkát, tepertőt és különböző szalonnákat is. Hozzátette, hogy egyre többen keresik fel őket az üzletben, viszont még mindig sokan nem tudnak a létezésükről.
– Több mint három éve nyitottuk meg az üzletet a piacon, de a mai napig megállítanak az emberek az utcán azzal, hogy ők most hallottak először arról, hogy hentesüzletet üzemeltetünk. Az elmúlt évek során javuló tendenciát mutatott a farmunk, és azt terveztük, hogy a gazdaságot felfejlesztjük 500 disznóra, és próbálunk terjeszkedni nagyobb városok felé. Sajnos a jelenlegi gazdasági helyzet ezt nem teszi lehetővé, nagyon kevés takarmányt tudtuk betakarítani a földekről, ezért valószínű, hogy inkább csökkentjük majd az állatok számát. Jelenleg 250–280 mangalicánk van, amelyeket két évig kell nevelni, mire elérik a vágósúlyt, ezalatt rengeteg takarmányt elfogyasztanak. A 6 hektár kukoricán 6,5 tonna termés lett, ami katasztrofális. Eddig mindig örültünk, amikor lefialt egy koca, most pedig ott tartunk, hogy fogom a fejem, mert nem tudom, hogyan fogom etetni őket. Télen levágunk annyit, amennyit csak bírunk, és berakjuk a hűtőházba a termékeket. Két hűtőházunk van, amelyekben télen-nyáron állandó hőmérséklet uralkodik, így alkalmasak a feldolgozott áru tárolására. Eddig soha nem adtuk el élősúlyban a húst, de most rákényszerülünk. Érdeklődő mindig volt a feldolgozatlan húsra, de nem érte meg eladni idáig. Hiába lesz pénzünk belőle jövőre, nincs takarmány, nem tudunk majd vásárolni, más gazdák is hasonló helyzetben vannak, mint mi – fogalmazott Balo Josip.
A gazda kiemelte, hogy a szalonnára van a legnagyobb kereslet, abból is a sósra, és főleg az idősebbek vásárolnak nála, hiszen ők jól ismerik a mangalicát, és tudják, milyen egészséges. Hozzátette, hogy a kisgyermekeknek viszik a sós szalonnát, és kaparják nekik, valamint egyre többen térnek vissza a zsírral való sütéshez, főzéshez.
– A legtöbb terméket Zentán értékesítjük, de a télen postával házhoz is küldtük az árut. Ezt újra szeretnénk indítani, mert igény mutatkozik rá. Sokan Adáról, Magyarkanizsáról, Szabadkáról és Nagykikindáról is eljönnek vásárolni, szeretik az emberek a minőségi árut. Néhány évvel ezelőtt szó volt arról, hogy egy új feldolgozóüzemet építünk, de ez azzal járt volna, hogy a kapacitásunkat is bővíteni kellett volna. Nem az épület felépítése és felszerelése a nehéz, hanem az, amit az maga után von. Túl bonyolult lett volna, ezért az egyszerűbb megoldásnál maradtunk, elvisszük Magyarkanizsára a vágóhídra, ahonnan fél disznó formájában kapjuk vissza, és itthon feldolgozzuk. A vállalkozást teljesen családi kézben tartjuk, a fiaimmal közösen vezetjük, de szükségünk van pluszmunkaerőre. Nagyon nehéz megbízható munkást találni. Egy-két nap eljön, a harmadik nap már nem, aztán amikor kedve tartja, meg pénzre van szüksége, újra felbukkan. Egy tanyán mindig van mit csinálni, közel 500 állatunk van, amelyekről mindennap gondoskodni kell – mondta a gazda.
Balo Josip felhívta arra a figyelmet, hogy a gazdasági helyzet változásával nekik is emelniük kellett az árakon.
– Kezdjük ott, hogy tavaly ilyenkor a kukorica ára 16 dinár volt, most 40 dinár körül mozog. Ami a termékeket illeti, a sós szalonna kilónkénti ára 1000 dinárról 1200-ra módosult, a füstölt szalonnáé 1100-ról 1300-ra, a húsosé pedig 1300-ról 1500 dinárra. A kolbász kilója tavaly 1800 dinárba került, idén 2200. Muszáj volt egy kicsit korrigálni az árakon, de a takarmányhoz képest minimálisat változott. Az emberek megszokták, hogy mindennek folyamatosan változik az ára, szinte szóvá sem tette senki az áremelést. Az emelés a takarmány árából kifolyólag indult meg. Jelenleg kb. 35 hétre elegendő takarmányunk van, de ez még mindig nem elég. Idén rengeteg apró krumplit megfőztünk a disznóknak, közel 30 tonnát, viszont jövőre már az sem lesz, ami egy hatalmas segítség volt nekünk. Az állatokat mindig csak természetes táplálékkal, növényi takarmánnyal etetjük. Semmiféle adalékkal dúsított takarmányt és növekedést elősegítő szereket nem kapnak, ezért is nagyon egészségesek a mangalicák. A környékben Szabadkáig rajtunk kívül senki sem tenyészti őket, mondhatni, egyedülállóak vagyunk a piacon. Kevesen foglalkoznak vele az országban, hiszen sokkal tovább kell nevelni őket, mint a fehér disznókat. Nem titok, hogy a profit miatt csináljuk, de ha nem lesz belőle elég bevétel, akkor nem éri meg. Napi 15–16 000 dinár csak a takarmány a disznóknak, sokba kerül őket fenntartani – mondta Balo Josip.
Beszélgetésünk során szóba került a jövő, amely a gazda szerint nagyon bizonytalannak tűnik.
– Biztos nem fogunk felhagyni a mangalica tenyésztésével, de valószínűleg csökkentjük az állományt, amíg egy kicsit nem stabilizálódik a gazdasági helyzet. Valamennyi kocát meghagyunk, aztán, ha igény mutatkozik rá, gyorsan elszaporítjuk őket, évente kétszer 4–8 malacot fialnak le. Sajnos ez a gazdasági helyzet oda vezet, hogy egyre kevesebben foglalkoznak majd az állattenyésztéssel. Viszont ennek is meglesz a böjtje, mivel nem lesz hazai hús az országban. Hogy akkor mi lesz, az jó kérdés. Hozzuk be a fagyasztott árut a tengerentúlról? – tette fel a kérdést a végén a gazda.
