A majdáni Templomdombon már hetedik éve folynak az ásatások. Amennyiben a jelenlegi ütemben és pénzeléssel folyik a munka, még több évre lesz szükség, hogy a XI-XIV. századig használt temetőt, az egymásra épült kisebb és nagyobb templomokat, kolostorokat és a hozzájuk tartozó kísérő objektumokat teljes egészében feltárják.
Évente általában kétszer, tavasszal és ősszel ásnak, kutatnak a régészek, attól függően, hogy az illetékes minisztérium vagy a tartományi és községi források mennyi pénzt hajlandók elkülöníteni a munkálatokra.
Snežana Grčki Stanimirov törökkanizsai régész már több éve tagja a feltárást végző kutatócsoportnak. Tőle azt kérdeztük, az idén meddig jutottak a feltáró munkával a Templomdombon.
– A tavasszal a domb déli oldalán ástunk – mondja. – A kolostort – de nevezhetjük templomnak is – körülvevő téglafal maradványait találtuk meg. Rábukkantunk a kolostorhoz tartozó szálláshelyek nyomaira is. A 60 centiméter széles falmaradványok alapján megállapítható a korabeli építkezés módja. A fal két oldala téglából készült, a közepébe pedig törmelékkel, földdel és homokkal töltötték fel. Az objektumok maradványait nem tártuk fel teljes egészében, ezért még nem ismerjük a teljes méretüket. Feltevéseink szerint az épületmaradványok alatt is sírok találhatók, amelyekből az évek során már közel négyszázat ástunk ki. Az előkerült kerámiamaradványok alapján a kolostort és a hozzá tartozó kísérő épületeket valószínűleg a XII-XIII. században építették. A falakon űz nyomai láthatók, és égett anyagmaradványokat is találtunk, megtörténhet, hogy 1241-ben a tartárjárás alkalmával, a Kárpát-medencét végigraboló és pusztító mongol csapatok a templomdombi kolostort kirabolták és felégették. Mindez azonban egyelőre csak feltételezés. Ami a feltáró munka jelenlegi őszi fázisát illeti, hétfős csoportunk szeptember végéig újabb közel száz négyzetméteres terület feltárásán dolgozik. A költségeket az illetékes tartományi titkárság és részben a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet fedezi. A 8x12 méteres megásott területen eddig több mint tíz sírt tártunk fel, amelyekbe annak idején férfiakat és gyerekeket temettek. A sírok kelet-nyugati tájolásúak, az elhunytak feje nyugat felé mutat. A halottak mellé a túlvilági útjukra használati tárgyakat is helyeztek. Az egyik férfi bal kezébe, a markába tűzcsiholó szerszámot, kovakövet és fémdarabot tettek. A másik férfi-csontváz, ugyancsak a bal kezében, egy fém fogóra emlékeztető tárgyat tart. Mai szemmel nézve, akár foghúzó eszköz is lehetett. Találtunk még vasgolyót is az egyik sírban. A tárgyakat konzerválás után a nagykikindai múzeumban helyezzük el, mivel a törökkanizsai múzeumban nincs helyünk – mondta végül Snežana Grčki Stanimirov régész.
A templomdombon folyó munkálatokat Zvonimir Nedeljkovićrégész vezeti, rajta kívül a csapathoz tartozik még Neda Dimovska antropológus, aki a sírokból előkerülő csontvázakon tapasztalható elváltozásokat tanulmányozza. Sava Stanimirov Grčki a dokumentációt vezeti. A munkából három régészhallgató is derekasan kiveszi a részét.
A mintegy 150-200 méter átmérőjű Templomdomb fokozatosan tárja fel titkait. Annyi bizonyossá vált, hogy a kutatók a magyar kereszténység legkorábbi nyomaira bukkantak. A leletek, a templomromok illetve kolostormaradványok a XI. századba vezetnek vissza. Később egy kisebb gótikus templom is épült ezen a helyen, de a régészek szerint még egy harmadik templom is létezhetett itt. A Szent Gellért püspök legendából ismert egykori Oroszlánmostora vagy Oroszlános a XI. században létesült a mai Majdán területén, és az sem kizárt, hogy a Templomdombként ismert magaslaton állt.
