Hétfőn koraeste a csókai Művelődési Ház előcsarnokában Igor Savi čević művészettörténész meleg szavakkal méltatta Zombori Gizella amatőr festő alkotásait. Az önálló tárlat képeiről a részletekig kidolgozott aprólékossággal megfogott bánáti táj, a Tisza mente köszön vissza.
Zsúfolásig megtelt a Művelődési Ház előcsarnoka (Gergely József felvétele)
A megnyitót Oláj Ibolya és a tornyosi Boros Magdolna szavalata, Kónya Sándor megzenésített versei és az óvodások műsora tették színesebbé. A festőt Bencsik Katalin a tornyosi és a zentagunarasi fiókkönyvtár vezetője is üdvözölte. Gizella képeit már Tornyoson is láthatta a közönség.
A zentai születésű Zombori Gizella óvónőként dolgozott Csókán, nagyon sok mindent rajzolt, festett a kis nebulóknak. Amióta nyugdíjas több ideje van a festésre, bár egyik szeme rakoncátlankodik, de mint mondta, akár egy szemmel is fest, erről nem tud lemondani.
– Mindig festegettem, az ihletadóim a kis óvodások voltak. Meséket illusztráltam, falra, ablakra festettem, mindent festettem, amit csak a gyerekek kértek. Jó volt velük. A nehéz kilencvenes években kezdtem aláírni a képeimet. Egyedi üdvözlőlapokat készítettem nőnapra, újévre és más alkalmakra. Nem volt se lisztem, se kenyerem. A háborús, embargós években mindenki úgy találta fel magát, ahogyan éppen tudta. A rajzolással és festéssel próbáltam kenyeret keresni a szó legszorosabb értelmében. Éjjel a lámpánál festettem virágokat, vidám képeket, pedig a nyers valóság egészen más volt. Munkáimat elvittem Zentára a galériába és eladtam. Láttam, hogy kellenek a képeim, értékelik munkámat, és ez jó érzéssel töltött el. Több technikát is kipróbáltam és használom is őket, ilyen az olaj, az akril, a pasztell, de grafikai megoldásokat is alkalmazok, a képtől, a témától függően használom az egyes módszereket. Szénrajzaim is vannak. Jellemző rám a realista, aprólékos részletekbe menő képkidolgozás. Gabi fiam csak azt mondja erre, hogy giccses realista vagyok. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy ha Picasso véletlen leejtette az ecsetét, és nyomot hagyott a papíron vagy a vásznon, már az is művészet volt. Én megmaradok a saját magam realista világában, nekem nem szabad elejtenem az ecsetet.
Mostanában kevesebbet dolgozom, mert baj van a jobb szememmel. A hangulattól függ, ha belekezdek, nem tudom abba hagyni. Nem vagyok gyors alkotó, de ha belevágok, addig festek, míg készen nincs. A legnagyobb képemen sem dolgoztam egy hétnél tovább. A képeim Magyarországtól Németországon át sokfelé eljutottak – mondta Zombori Gizella csókai tárlatának megnyitóján.
