Roskadásig megrakott piaci asztal mellett egy talpraesett menyecske sürgölődik, nincs olyan élelmiszer – zömében magyar áru –, amit nála ne lehetne beszerezni.
– Hetente három-négy alkalommal járok át Magyarországra, áfázni szoktam. Van már tapasztalatom a magyar vámosokkal, de ami nemrégiben történt… Amikor odaértem a magyar határra, senki nem volt a sorban, hamar pecsét került az útlevelembe. Következett a vámellenőrzés. Az egyenruhás vámos elkérte az útlevelemet, és félreállított a parkolóba. Kinyitottam a kocsi ajtóit és a csomagtartót. Nyugodtan várakoztam, hiszen nem volt nálam semmi, nem vinni, hanem hozni akartam árut. Arra számítottam hamar túl leszek az egészen, de csak nem akart odajönni az én vámosom.
Eltelt legalább húsz perc, de nem történt semmi. A vámos, mintha semmi dolga sem lenne, a rámpánál beszélgetett, kézében az útlevelem. Igyekeztem volna a dolgomra, hogy még sötétedés előtt visszaérjek a határra és leáfázzam, amit hozok, de csak nem mozdult. Megfeledkezett rólam – gondoltam. Odasétáltam a vámoshoz, és megkértem, hogy legyen szíves megnézni engemet, hogy mehessek a dolgomra.
Hátrafordult és mérgesen rám ripakodott, hogy mit gondolok én, majd ő megnéz, csak maradjak ott nyugodtan. Én szépen kértem, hogy legyünk túl a vámvizsgálaton, senki más nem vár vámvizsgálatra, az ő ideje is pénz, az enyém is. Azt mondja erre, hogy ő neki ugyanannyi a fizetése, és neki belefér a nyolc órába. Mondom neki, hogy van itt felsőbb szerv is, akihez lehet fordulni, nem maga itt a főnök, mennék a dolgomra. Azt mondja mennyek csak vissza a parkolóba.
Hamarosan jött, a kezében csavarhúzó, elemlámpa. Elkezdte nézegetni az autót, csavarhúzóval elkezdte piszkálgatni a légzsák tetejét. Szóltam, hogy azt úgy vegye, hogy még soha sem volt levéve, ha valami történik e miatt, akkor ki fog érte felelni. A légzsák fedelét csak levette, de nem tudta visszatenni. Mondom én erre: látja mit csinált most, nem lehet visszarakni. Ekkor rám förmedt, hogy vegyem már észre magamat, honnan jöttem, mire föl vagyok annyira beképzelt. Nem vagyok beképzelt – válaszoltam – szépen mondtam, hogy nincs ott semmi, nem szokták kibontani a légzsákot. Ekkor már idegesen veregette vissza a kipiszkált borítást. Még az hiányzik, hogy a légzsák is kinyíljon.
Erre még dühösebb lett és azt mondta, hogy különben meg miránk, szerbekre semmi szükség nincsen, már tele van a f….om magukkal, szerbekkel. Vegye tudomásul – mondja nekem – hogy nekünk magukból semmi hasznunk nincsen. Maguk csak bejönnek és mindent elvisznek. Nem kívánatosak Magyarországon.
Hát éppen ebből van a haszon – próbáltam ellent mondani. Azt meg eddig is tudtuk, hogy nem vagyunk kívánatosak Magyarországon. Különben meg – mondom – nem vagyok szerb, szerbiai magyar vagyok. De akkor is szerbek vagytok – vágott vissza.
Addig bírja ezt velünk csinálni – mondtam most már indulatosan, amíg itt van a határ, de ha Szerbia is bekerül az unióba, itt egyetlen vámosra, magára sem lesz szükség. Addig örüljön, még van kit ba…..gatni, lehet, hogy nem is lesz munkája, mint azoknak, akik a volt északi határon dolgoztak.
Túl nagy a pofám – mondta, és feltúrta az üléseket is.
Rendben van, vegye ki az üléseket, én még soha sem vettem ki, de aztán vissza is rakja! Talált valami? – kérdeztem. Nem talált semmit, de még oda vetette, hogy tudom-e hogy a nagy szám miatt, elrendezheti, hogy ne tudjak többé áfázni a határon. Mert, hogy neki van nagy ismeretsége.
Nem hiszem, hogy ezen múlik, hiszen nem talált nálam semmilyen csempészárut, kábítószert vagy cigarettát. Mit tud rám bizonyítani semmit, ártottam én a magyar államnak? – kérdeztem. Átnézett minden iratomat, a kocsi könyvet, a zöld kartont, minden rendben volt. Nem tudott semmibe belekötni, fogta az irataimat és bevágta az anyósülésre, és viszlát.
Nem viszlát – mondom. Ha maga lesz legközelebb a vámon, kerülni fogom azt a sort, a másik sorba állok be. Szerencsére azóta sem találkoztam a bennünket leszerbező vámossal. Majd húsz éve járok át Magyarországra, de ennyire goromba, szemtelen magyar vámossal még nem találkoztam – mondta még mindig felháborodva az árus asszony.
