Néhány hete fejeződtek be az idei ásatási munkálatok Majdánon, a Templomdombon, ahol már hét éve folyik a terep megismerése. Ám további esztendőkre lesz szükség, hogy a XI-XIV. századig használt temetőt, az egymásra épült kisebb és nagyobb templomokat, kolostorokat és a hozzájuk tartozó kísérő objektumokat teljes egészében feltárják. A közel 200 méter átmérőjű Templomdomb még sok titkot rejteget – annyi bizonyossá vált, hogy a kutatók a magyar kereszténység legkorábbi nyomaira bukkantak.
Ennek a férfinak a homlokán karddal ejtettek mély sebet
Idén a Templomdombon a régészcsapat mellett több hónapon át dolgozott egy fiatal belgrádi antropológus. Neda Dimovska magisteri munkjához gyűjti az adatokat, részletes vizsgálatnak veti alá a csontleleteket, amelyekből hálistenek több ezer került már napvilágra.
– Amikor a régészek feltárnak egy temetőt, a sírokból nagyon sok emberi csontváz, csontmaradvány kerül elő – állítja. – Nagy szerencse, ha az elhunytakkal együtt tárgyakat, fegyvereket, használati eszközöket, esetleg ékszereket is eltemetnek. Míg a régészek a leletek kulturális vonatkozásait vizsgálják, addig én, az antropológus, biológiai szempontból faggatom az emberi csontokat. Először is egyenként megvizsgálom a csontvázakat, megpróbálom megállapítani az egykor élt személy nemét, korát, és esetleg betegségre utaló nyomokat, csontelváltozásokat keresek. Az egyes csontok vizsgálatakor kiderül, hogy az illetőnek voltak-e végtag- vagy más sérülései, és szenvedett-e valamilyen fertőző betegségben, amely csontelváltozásokat okozott. A csontvázak lemérése után az adatokat összegezzük, hogy kiderüljön, vannak-e különbségek az eltérő korú rétegekből előkerült emberi maradványok, populációk között. Akkor tudunk teljesebb képet kapni az egykor itt élt emberekről, életmódjukról, sorsukról, ha együtt vizsgáljuk, összegezzük a régészeti és antropológiai kutatások eredményeit.
A majdáni ásatások alkalmával felszínre került csontleletek antropológiai vizsgálatai képezik Dimovska magiszteri munkájának tárgyát, ő mindenekelőtt a csontokon fellelhető traumás elváltozásokat elemzi. Voltaképpen a néhai emberek sérüléseiből próbál következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy milyen esemény, esetleg incidens következtében keletkeztek a csontsérüléseik.
– Előkerült például egy koponya – folytatja –, amelynek homlokcsontján jól látszik egy vágott seb nyoma. A valamikori férfit erős ütés érte, karddal, vagy hasonló éles tárgyal vágták fejbe, de túlélte a támadást, a csontszövet összeforrt. A legtöbb sérülést az alsó lábszárcsonton találtam. A középkorban itt élt emberek állattartásból és földművelésből tartották fenn magukat. Az ehhez a tevékenységhez kapcsolódó munkák során gyakoriak voltak a végtagsérülések, csonttörések – mondta végül Neda Dimovska, a fiatal belgrádi antropológus, aki idén két és fél hónapot töltött Majdánon az ásatások során előkerült csontleletek vizsgálatával. Az összegyűjtött adatokból most már el tudja készíteni a magiszteri tanulmányaihoz szükséges tudományos dolgozatát.
A Templomdombon eddig végzett ásatások nyomán a feltárt sírokból egyébként 397 teljes csontváz került elő, az egymásra temetkezés miatt megsérült, nem teljes csontvázleletek száma pedig eléri a másfél ezret.
