December a vásárlások korszaka. Leginkább ilyenkor vagyunk hajlamosak a következő évre előre eladósodni, ugyanis az ajándékvásárlás hevében és a szilveszteri ruhák-cipők beszerzésénél, nem törődve a holnappal, vásárolunk és vásárolunk. Roppant egyszerű, hiszen a legtöbb helyen pénz nélkül, kártyával is lehet fizetni, vagyis szinte észrevétlenül fosztjuk ki saját magunkat. A döbbenet majd januárban jön, amikor legelőször vonják le fizetésünkből a havi részletet.
Szerencsére még csak december van, úgyhogy a fizetségen egyelőre nem is gondolkodunk. Most kizárólag az foglalkoztat bennünket, mit tegyünk a fa alá: TV a családnak, DVD lejátszó az egyik gyereknek, mobiltelefon a másiknak, rádió a mamának, aranynyaklánc a kedvesnek, pulcsi a keresztgyereknek – és vége hossza nincs. De mennyibe is kerül mindez? Nézzük csak: egy valamire való TV húsz-harmincezer dinárnál kezdődik, a DVD lejátszó két-háromezer dinár, egy mobiltelefon nyolc-tízezer dinár, egy rádió három-négyezer, egy nyaklánc hét-nyolcezer, egy pulóverért is elkérnek egy-két ezrest, vagyis a nagy vásárlási lázban akár hatvan-hetvenezer dinárt is könnyen kihúznak a zsebünkből. Közben karácsonyfát, szaloncukrot és új villogókat még nem is vettünk. Pedig most nagy divat ám a villogó. Az egyébként a legolcsóbb tétel, ugyanis a kínai üzletekben aprópénzért juthatunk hozzá a villogó, zenélő csodákhoz.
Aztán rögtön itt a szilveszter is. Szilveszterezni sem mehetünk ám akármiben, pláne, hogy idén már teljesen más a divat, mint tavaly ilyenkor. És ezt az üzletek is jól tudják, alaposan fel is készültek a vásárlási lázban égők fogadására. Szilveszteri cipőt, szilveszteri táskát, szilveszteri harisnyát és szilveszteri alsóneműt kínálnak a szilveszteri ruhákhoz. Idén télen menő szín a lila, úgyhogy aki valamit is ad magára, most igyekszik néhány lila darabbal gazdagítani ruhatárát. Természetesen a török meg a kínai cuccok a legolcsóbbak. Nekünk, kisvárosiaknak egyébként más választási lehetőségünk nincs is nagyon, hiszen a kisvárosi kispénzűeknek nem nyitnak olyan üzleteket, ahol divatházak ruháiból válogathatnánk. Ha ilyen kényes az ízlésünk, vagy olyan vastag a pénztárcánk, akkor Újvidéken vagy Szegeden próbálkozhatunk. Maradjunk azonban csak a közelben beszerezhető daraboknál. A török árut forgalmazóknál már pár ezer dinárból megúszhatjuk a szilveszteri öltözékünket. Csillogó felsőket ezer dinárért is találunk. A kisestélyi ruhákat meg három-négyezerből megúszhatjuk. Hogy megfelelő táskánk is legyen az óév búcsúztatására, arra elegendő akár egy ezres is. Hogy azonban tényleg gyönyörűek legyünk, nekünk nőknek még ennél is többre van szükségünk: szilveszterig még legalább heti két alkalommal szoláriumba menni, megfelelő időben műkörmöt csináltatni és az utolsó pillanataiban beülni a fodrászhoz. Ezek a plusz költségek még jó néhány ezrestől szabadítanak meg bennünket. Úr Isten!, bele sem merek gondolni, mindez mennyibe is kerülhet. De szerencsére még csak december van, a kiábrándulás majd januárban jön.
