Javában tart az őszi gombászszezon. Szeptembertől novemberig számos ehető és érdekes gombával találkozhatunk az erdőkben és a mezőkön, de egyáltalán nem mindegy, hogy melyik gombát szedjük le és fogyasztjuk el, mivel ha mérgező egyedre akadunk, egy életre szóló, kellemetlen élményben lehet részünk, legrosszabb esetben pedig örök búcsút mondhatunk földi létünknek. Ezért ha mégis ki szeretnék próbálni a gombagyűjtés szépségeit, kizárólag az ebben jártas hozzáértők társaságában, intelmeiket meghallgatva gyűjtögessünk, ahogyan a vadon termett gombát is kizárólag olyan személytől vásároljunk, aki jártas a gombagyűjtésben. Térségünkben zonban ilyen személyt találni egyáltalán nem könnyű. Nem mintha nem lennének természetjáró, egyben a gombafajtákat is ismerő és gyűjtögető emberek, legtöbbjük felkeresésüket követően nem voltak hajlandóak felfedni a gombafajták titkait.
Egyedül a többek által is beajánlott tornyosi fiatalember, Kovács Zoltán jelezte, hogy szívesen beavat minket és napilapunk olvasóit is hobbijának rejtelmeibe és szépségeibe.
A tornyosi Kovács Zoltán családjával együtt kardvirágtermesztéssel és kiszállítással foglalkozik, így szinte folyamatosan úton vannak Vajdaság területén, hogy széthordják kínálatukat, emellett nagyon szeretik a gombákat fogyasztani. Amikor megszerezte a gépjármű-vezetési jogosítványát, számára is megnőtt a bejárandó területek száma, így a sok órás autóvezetés közbeni szüneteket szokta kihasználni gombakeresésre.
– Valójában édesapám volt az első, aki érdeklődni kezdett irántuk. A kezdetekben az egykori tornyosi plébánoshoz fordultunk tanácsért, aki 4–5 fajtát ismert és fogyasztotta is ezeket. Így ő volt az, aki bevezetett minket a gombagyűjtés rejtelmeibe – mesélte a fiatalember, aki elmondta, hogy későbbiekben ő is érdeklődni kezdett, hogy a térségben milyen gombafajták teremnek, és hogyan, miképpen is lehet ezeket beazonosítani.
– Számos, gombákról szóló könyvet elolvastam, s így végül is egyre több gombát, egyre több lelőhelyet megismertem, és ha volt rá időm, akkor mindig megálltam és hoztam haza belőlük.
Zoltán szerint annak ellenére, hogy sokan nem ismerik ezt a fajtát, a „vajdasági vadonban” leggyakoribb a déli tőkegomba.
– Ez azért van, mert legtöbben termelőktől vásárolnak, így főként csak csiperkével és a laskagombával találkoznak. Pedig a déli tőkegombát illetőleg egy területről akár 100 kilót is be lehet gyűjteni. Ez mellett gyakoriak a csiperkék különböző fajtái is, amelyek között van mérgező is, mégpedig a sárguló csiperke. Ezért nem árt ismerni ennek az azonosító jeleit, amiből nem sok van, és nem is mindig mutatja egyértelműen ezeket. Ez első a nevéből adódóan a sárgulás, a gombát ha megnyomjuk, megkarcoljuk, szétvágjuk, az a felület citromsárgára színeződik, ugyanúgy a tönk alja, ahol kiszakítottuk a földből. A második a szag, ami szúrós és kellemetlen, egyes vegyi készítményekre (karbol, jodoform, tinta) emlékeztet. Emellett a kalap közepe lehet enyhén barnás és pikkelyes, ami önmagában nem kielégítő azonosító jel, mivel a finom és ehető barna csiperkének az egész kalapjára jellemző a pikkelyesedés. Mivel a sárguló csiperke kinézete, alakja, nagysága szinte megegyezik az ehető csiperkékkel, ezért leginkább a sárgulásra és az orrunkra vagyunk utalva azonosításkor, továbbá tartsuk be azt az alapszabályt, miszerint ha csak 99,9%-ban vagyunk biztosak a gomba fajtában, ne fogyasszuk el!
Egyfajta érdekességként a beszélgetést követően a házigazdánk megjegyezte, hogy a házuktól alig néhány méterre, a tornyosi általános iskola közelében is talált már ilyen gombát, aminek az elfogyasztásával követően, ha nem is halunk meg, de igencsak kellemetlen élményben részesít minket.
– Ezenkívül van még a pisztricgomba, az ilyen taplószerű, mint amilyen a sárga gévagomba is. Nagy ritkán pöfetegre is rábukkanhatunk, ahogyan a nagy őzlábgomba, laskagomba, tinóruk, kucsmagomba, kerti és gyapjas tintagomba, téli fülőke, óriás bocskorosgomba, bokros pereszke, lila pereszke is előfordul a tájainkon – magyarázta Zoltán, aki szerint környékünkben meglepően sok ehető gomba található.
Beszélgetőtársunk Facebook oldalán is gyakran oszt meg hasznos és érdekes tudnivalókat a gombafajokról. A véleménye szerint ezzel is egy kicsit arra tudja sarkallni az embereket, hogy nyitottabbak legyenek a gombák iránt.
– Végül nagy hypeot nem csinálok az egésszel, de vannak olyan családok, akiktől kíváncsiságból megkérdeztem, hogy kipróbálnák-e a vadon termő gombát, és ők, a kezdetekben egy kicsit félve, de azért elfogadták az általam kínált termést, majd pedig teljesen rákaptak. Azóta is mindig hálásan fogadják – mesélte a fiatalember, aki hozzáfűzte, hogy szinte az egész évben lehet gombagyűjtéssel foglalkozni.
– Egyedül talán a február és a március az, amikor legkevesebbet (néha egyáltalán nem) találni. Áprilisban a csiperke már szedhető, a pisztric, tintagombák is ekkor kezdenek megjelenni. Tavasz végétől már leshetjük a tőkegombát, gévát, pöfeteget, őzlábgombát, míg a laska szezonja egész októbertől, a téli fülőkéjé pedig inkább novembertől indul. E két utóbbi faj még a fagyokat is egész jól viseli – mondta Zoltán.
A tornyosi fiatalember napilapunk munkatársával beszélgetve elmondta azt is, hogy vannak olyan gombafajták, amikre ő is csak elvétve bukkant. Többek között ilyen a pöfeteg is, de e mellett szívesen látna és tanulmányozna mérgező gombákat is. Példának okán gyilkos galócát, vagy akár az ettől attraktívabb külcsínű légyölő galócát, vagy pedig párduc galócát, mivel ezidáig tájékunkon nem túl sok mérgező gombával találkozott.
– Lehet, hogy nekem is egy kicsit ki kellene bővíteni azon helyek számát, amiket meglátogatok, mivel főleg erdőszéleken és tisztásokon, réteken gyűjtöm a gombákat, és ezért az erdei gombafajokat nem is igazán ismerem – jegyezte meg, majd pedig elmondta, hogy amíg tart a virágszezon, akkor teljes mértékben a szállítási útvonaluk mentén vadászik gombákra, de idényen kívül is hetente egyszer igyekszik gombát gyűjteni.
– Sajnos az idén óriási szárazság volt, és hiába volt időm gombászásra, a kegyetlen forróság megtette a magáét és két hónapon keresztül egy gombát sem találtam – mesélte.
Jogos a laikus kérdése, hogy miben is különbözik egymástól a termesztett gomba, vagy pedig a vadon gyűjtött és ehető gomba. Zoltán szerint ez olyan, mint a házi- és a vadnyúl közötti különbség.
– A vadon termő gombának ugyanis élénkebb és intenzívebb az íze – jegyezte meg és a belőlük készített ennivalók közül mindenekelőtt a gombás palacsintát ajánlotta napilapunk olvasóinak.
– A gombát megfőzzük, ledaráljuk és esetleg egy kis hússal is összekeverjük. Adunk hozzá egy kis hagymát és kész is a tölteléke a palacsintának – magyarázta, de hozzáfűzte, hogy a gombát ki is lehet rántani, rántottában, pörköltekben és mártásokban is nagyon ízletes. A laskagombának pedig van egy nagyon érdekes és egyben nagyon egyszerű elkészítési módja is. A gombát bő zsírban vagy olajban kell megsütni és fokhagymát, illetve vegetát kell hozzáadni. Persze az elkészítés módja a gombafajtától is függ. Például a gévagomba nagyon jó kirántva, ahogyan a tőkegomba kalapjai is elsősorban rántva finomak, de ez utóbbit még nagyon sokféleképpen fel lehet használni. A kiszárított pisztricgombát akár le lehet darálni és gombaporként adagolni valamihez.
– Az interneten rengeteg gombaétel elkészítési módja található és az ember kreativitásától is függ, hogy ki mit készít belőle – magyarázta beszélgetőtársunk, aki elmondta azt is, hogy persze vannak, akik nyersen is szeretik a gombát fogyasztani.
– Az egyik helyen gyűjtés közben találkoztunk egy, a birkáit őrző juhásszal és elbeszélgettünk vele arról, hogy ki, hogyan szereti a gombát enni, mire ő elmondta, hogy ő olykor nyersen is szívesen megeszi a csiperkét, amit egy kis pálinkával is leöblít – mesélte beszélgetőtársunk, aki beszélgetésünk végén elmondta, hogy ha nagyobb mennyiségű gombát szed le, akkor szívesen ad belőle bárkinek, aki meg szeretné ezt kóstolni és egyelőre legalábbis nem kér pénzt érte. Valójában ő is amatőr alapon foglalkozik gombagyűjtéssel így teljes mértékben bizalom kérdése az, hogy elfogadják-e és elfogyasztják-e az általa felkínált gombát.
Nos, ezt a bizalmat, a napilapunk munkatársaként csak megerősíteni tudom, mivel Zoltán útravalóként egy zacskó déli tőkegombát és sárga gévagombát lepett meg, amit jól kirántva mennyeien finom volt és azóta sem jelentkeztek a mérgezés tünetei.
