2024. szeptember 2., hétfő

Takarítsd a jeget!

Úgy tűnik, ez a felszólító mondat végre eljutott a zentai korcsolyapályát felügyelők fülébe is, mert miután már mindenki arra panaszkodott, hogy folyamatosan kásás a pálya, láss csodát, tegnap délelőtt le volt takarítva. Egyik ismerősöm, aki saját bevallása szerint a megnyitó óta minden nap ott korcsolyázik, a fülembe is súgta, hogy most látja először tisztán a pályát. Megjegyzem, már két hete üzemel.

Nem is tudom, hogy gondolták csak néhanapján takarítani a jeget, amikor időnként százan is iringálnak rajta. Én már gyerekkoromban, még a Brekekén megtanultam, hogy a jeget rendszeresen le kell takarítani. A tavon mindig voltak idősebb és tapasztaltabb korisok, és ők gondoskodtak arról, hogy ne a kásában turkáljunk. Aztán mi lurkók is felértük ésszel, hogy jobb híján akár a szánkóval is odébb lehet túrni a felgyülemlett törmeléket. A tegnapi, letakarított pálya láttán csak arra következtethetek, hogy valaki felvilágosította az illetékeseket, a korcsolyapálya tisztán tartása nem egy óriási mutatvány, de nagyon hasznos dolog.

És, ha már az intelmeknél tartunk, azt sem lehet megkerülni, hogy ne szóljunk a rendről. Egy olyan jégpályán, amelyik fele akkora, mint egy kézilabda pálya, és egyszerre vagy százan tartózkodnak rajta, megengedhetetlen, hogy össze-vissza száguldozzanak a kölkök. Ahol annyi ember összejön, ott valamilyen rendet kell tartani, különben káosz lesz. Megértem, hogy az otthonról kiszabadult, korábban még korcsolyát nem látott fékevesztett lurkók azt hiszik, a jég azért van, hogy mindenki lába alá becsússzanak rajta, és a megszokott iránnyal szemben száguldozzanak, de állítólag azért van felügyelő személyzet, hogy valamilyen betartható szabályzattal kordában tartsa a rakoncátlanokat. Ez nem azt jelenti, hogy vasfegyelmet kell tartani, de meg kell őket tanítani arra, hogy másokra is figyelniük kell, és a határtalan és eszetlen viselkedésükkel mások épségét veszélyeztetik.

A korcsolyapálya népszerűsége szerintem minden várakozást felülmúlt, a gyerekek napszakra való tekintet nélkül özönlenek. Szülőstől, nagymamástól jönnek élvezni az iringálás örömeit, hát figyeljenek már oda rájuk, hiszen fizetnek érte.