A zentai rendőrség vasárnap őrizetbe vette Predrag Mirković (1979) zentai fuvarozót, akit Zoran Rakićević (1980) szanádi fuvarozó brutális meggyilkolásával gyanúsítanak, valamint barátját, a szintén zentai Roland Tasićot (1976), bűnsegédlet gyanújával. A rendőrségtől kapott információk szerint a bűncselekményt még január 27-én követték el, amikor Zoran Rakićević felkereste volt katonakollégáját, fuvarozótársát, hogy visszakérje a kölcsönadott pénzt vagy a közösen vásárolt nyerges vontatót.
A gyanúsított azonban pénz helyett baseballütővel várta barátját, akit leütött. Az erős ütéstől (nem tudjuk, hányszor sújtott le) az áldozat kiszenvedett. A holttestet egy autó csomagtartójába rakták, majd a gyanúsított édesapja a Zastava 1500-ast az Emlékiskola közelében parkolta le. Február 1-jén hajnalban a rendőrök ott találták meg az áldozat holttestét.
EGYÜTT KATONÁSKODTAK
Szanádon felkerestük az áldozat lakóhelyét, Kanyó István megrendülten beszélt a történtekről: –A fiatalok, Jasna lányunk és Zoran, a vőnk itt laktak nálunk másfél éves gyerekükkel. Zoran sohasem ment el hosszabb időre úgy, hogy ne tudtuk volna, merre van útja, mit mikor hová fuvarozik. Békés természetű volt, hivatásos sofőr, legfeljebb egy-két sört ha néha megivott, soha nem kötekedett, a falubeli fuvarozó barátjával is jóban volt, segítették egymást, ha szükség volt rá. Zoran čačaki születésű, együtt katonáskodtak Predrag Mirkovićtyal. Amikor pedig Zoran a zentai cukorgyárba fuvarozott, ismét kapcsolatba kerültek egymással. Közösen vettek egy nyerges vontatót, együtt dolgoztak, de a vőm sokkal többet fektetett a járműbe, mint a zentai kollégája. Abban állapodtak meg, ha majd Predrag a fuvarozásból össze tud szedni annyi pénzt, amennyivel tartozik, akkor fogja megadni. Az idő azonban múlt, sehogy sem tudott a vőm hozzájutni a kölcsönadott pénzhez, időközben meg Predrag a járművet is alaposan összetörte, ezért Zoran arra az elhatározásra jutott, hogy nem vár tovább a pénzére, hanem visszaveszi a nyerges vontatót és nem közösködik tovább zentai barátjával. Zoran a gyilkosságot megelőző napokban többször járt Zentán Mirkovićnál, arra számítottunk, hogy sikerül vele elintézni az üzleti ügyeket és annak nem lesznek következményei, de sajnos tragikus véget ért kettejük kapcsolata – mondta Kanyó István megrendülve lánya korai megözvegyülésén.
6500 EURÓVAL TARTOZOTT
A fuvarozók közül az ugyancsak szanádi Božin Srbivoj állt legközelebb az áldozathoz, amikor szükség volt rá, egymást kisegítették, még tehergépkocsiját is rá merte bízni Zoranra. A fiatal fuvarozó eltűnését követő napokban többedmagával próbált a barátja nyomára jutni:
– Amikor Zoran barátom eltűnt, előtte hívott engem is, hogy menjek el vele Zentára Predraghoz, akit én is ismertem, de mivel éppen elvágtam az egyik ujjamat körfűrésszel, nem kísértem el a barátomat. Meglehet, ha elmegyek vele, nem történik meg a legrosszabb és még mindig élne, mert nem hiszem, hogy mindkettőnkkel végezni tudott volna a gyilkos. Számomra nem volt megbízható partner Predrag Mirković, ezt meg is mondtam Zorannak, de ő mindenkivel jóban akart lenni, akin tudott, segített.
Több mint négy évvel ezelőtt ismertem meg Zorant, egy ízben a zentai Peđa barátjával jártak nálam. Ekkor találkoztam először Predrag Mirkovićtyal, és mindjárt kölcsön akart tőlem kérni egymillió dinárt, hogy én már holnap utaljam át az ő számlájára. Zoran segítőkészségére jellemző, hogy arra biztatott, segítsünk az pénzgondokkal küszködő katonakollégájának, fuvarozó barátjának. Amikor elmentek tőlem, felhívtam Zorant, hogy meddig akarod még segíteni ezt az embert, nekem sehogyan sem tetszett a viselkedése. Később, amikor egyszer jártam nála Zentán, akkor is becsapott, hazudott nekem. Hamar kiismerem az embereket, aki nem őszinte velem, azzal én nem vagyok hajlandó semmilyen téren közösködni, nemhogy üzletelni vagy pénzt kölcsönadni. Később Zoran csak nekem merte bevallani, hogy zentai barátja, üzlettársa 6500 euróval tartozik neki és sehogyan sem tud hozzájutni a pénzéhez. Nagyon ideges volt, érezte, hogy nem sok esélye van a pénz visszaszerzésére.
„NYOMOZÁSBA KEZDTÜNK”
Amikor Zoran eltűnése már nagyon aggasztott, ismerőseimmel elkezdtünk nyomozni, megpróbáltuk megtudni, hol és mikor tűnhetett el. Hétfőn felhívtam Zoran feleségét, Jasnát, hogy mi van már a barátommal. A fiatalasszony azt mondta, hogy Predraghoz (becenevén Peđa) ment és azóta nem jelentkezett. Csakhamar gyanússá vált Predrag viselkedése, nála kerestük Zorant, hogy mesélje el részletesen, mikor és hol találkoztak utoljára, hol váltak el egymástól, hátha megtudunk valami közelebbit, hol keressük, mert már nagyon aggódott a felesége.
Peđa kezdettől fogva gyanúsan viselkedett, amikor felhívtam, nem adott határozott választ, azt állította, hogy Zorant Kelebiáról keresték, lehet, valamilyen munkát kellett volna ott elvégeznie. Az volt a feltűnő, hogy Peđa naponta érdeklődött Zoran után, van-e már valami, létezik-e új információ. Szerdán már nem tudtam aludni az idegességtől, elhatároztam, hogy ismerősömmel, Milovannal elmegyünk Zentára Peđához, aki azt állította, hogy Zoran tőle kért pénzt. Ez még gyanúsabb volt. Megkértük, vezessen el bennünket arra a helyre, ahol utoljára látta Zorant, ahol elváltak egymástól. Nekem azt mondta, Zentán a parknál, a Šipadnál búcsúztak el egymástól, az időpont sem stimmelt, forralt bort ittak, amikor Zoran nem is iszik forralt bort, megálltak cigarettát venni és valami ennivalót, Zoran pedig nem is dohányzott. Ellentmondásba keveredett saját magával, szerintem ekkor már figyelte a rendőrség. Nem értem, hogy vetemedhet valaki gyilkosságra. Mire számított, hogy nem fog kiderülni a gaztett? Épp ésszel felfoghatatlan – mondta Božin Srbivoj.
A VÁRHATÓ KÖVETKEZMÉNYEK
