Az ötvenhárom éves csókai Ábrahám István a viharfelhők szakavatott ismerője, hiszen hosszú évek óta hivatásból kémleli az eget, s ha kell rakétákkal lövi szét a jégesőfelhőket.
– Annak idején a csóki húsgyárba dolgoztam én is, mint annyian a faluból, de én is, mint sokan mások a gyár csődbejutásával elveszítettem a munkámat. Alkalmi munkák mellett öt évvel ezelőtt vállaltam el a Csókától két kilométerre keletre, az árendai disznófarm mellett lévő jégelhárító rakétakilövő kezelését. A Feketetó felé vezető útról még egy kilométert kell menni betonúton. Amikor a bajsai radarközpontból érkezik a riasztás akár 15 perc alatt el tudom érni a kilövő állást.
A jégvédelmi rendszert április közepén helyezik készültségbe, én is ettől kezdve vagyok ügyeletben, ami azt jelenti, hogy mobil telefonon a nap 24 órájában elérhetőnek kell lennem. Ha valamiért nem vagyok Csókán, elutazom, esetleg egyéb okok miatt nem vagyok elérhető közelségben, akkor a fiam helyettesít. Az ügyeletet fél éven át, a zivatarhajlamos időszakban tartják fenn. Általában időben szólnak, hogy közeledik a zivatar és esetleg jégeső is várható. A kilövőállás előkészítése rövid időt vesz igénybe, szükség szerint két fajta, egy kisebb és egy nagyobb jégelhárító rakétát használunk, amelyeket elektromos áram segítségével indítunk. Tavaly fél év alatta mindössze három rakétát lőttem ki a felhőkre, ami azt jelentette, hogy nem voltak felhők, nem volt mire lőni, alig volt eső, és nagyon nagy aszálykár érte Bánátot.
Az elmúlt héten végre megjöttek az esők és lőni sem kellett a felhőkre, viszonylag csöndes esőket kaptunk, ami az utolsó pillanatban érkezett, már a kukorica is kezdte megsínyleni a vízhiányt. Tőlünk északabbra, az árendai kilövőállástól alig négy kilométerre az egyházaskéri jégelhárítók két kisebb és két nagyobb rakétát is kilőttek, mivel jégeső veszélye fenyegette a falu határát. Felénk nem volt jégkár, viszont értesültünk róla, hogy Dél-Bánát egyes vidékeit a jégvédelemi rakétákkal sem sikerült megvédeni az elemi csapástól.
Tüzelésre kész a jégelhárító rakétakilövő
Olykor, amikor szükség lenne rá, akkor sem szabad kilőni a jégelhárító rakétákat. Ez akkor fordul elő, ha a kilövőállás közelében repülőgép halad át felettünk. Igazából nem jelent nagy veszélyt a jégelhárító rakéta, bár 12 kilométer magasra is felszáll. Annak, hogy telibe találjunk egy gyorsan mozgó repülőgépet elenyésző az esélye, mindenesetre nem árt az óvatosság.
Ezért a munkáért nem nagy fizetség jár, de ha az ember munkanélküli, akkor ez a kevés is jól jön – mondta az árendai jégelhárító kezelője Ábrahám István.
