Alkalmi műsorral és koszorúzással adóztak a Zentai Gimnáziumban Stevan Sremac emléke előtt csütörtök délután. Az iskola tanulói, tanárai és a meghívott vendégek az első emeleten lévő mellszobor előtt idézték fel az egykori zentai költő életét.
Elsőként a Zentai Gimnázium kórusa lépett fel és a Gaudeamus igitur hangzott el, majd Stevan Mokranjac egyik alkotása. Ezt követően Juhász Attila, Zenta község tanácsának művelődéssel és oktatással megbízott tagja, valamint a gimnázium diákparlamentjének képviselői elhelyezték az emlékezés virágait a szobornál. Az alkalmi műsort az elsős és a harmadikos szerb diákok összeállítása zárta, akik Sremac életét mutatták be, hol elmesélve, hol pedig színészi játékként bemutatva. A megemlékezést Petar Terzić helytörténész előadása zárta, aki maga is jól ismeri a Sremac család történetét, hiszen sokat tanulmányozta már az életüket.
Stevan Sremac 1855. november 11-én született Zentán. Édesapja szabó volt, míg édesanyja neves kereskedői családból származott. Testvéreivel korán árván maradtak, nagybátyjuk gondoskodott róluk, akivel Belgrádba költöztek. Itt végezte el a gimnáziumot, majd később történelmet tanult. Önkéntesként részt vett az 1876-os és az 1877-1878-as háborúkban. Középiskolai tanárként dolgozott Nišben, Pirotban és Belgrádban. 1906. augusztus 25-én Sokobanján halt meg. Ellentétben több híres íróval és költővel, Sremac viszonylag későn, a harmincas életéveiben kezdett irodalommal foglalkozni.
Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta
