Pénteken este a Zentai Magyar Kamaraszínházban került sor Verebes Ernő zeneszerző, dramaturg, író és költő szólóestjére. Az Újrafaragott játék, szólóest hangszerekre és mondatokra elnevezésű esemény a tIszapArt-estek programban valósult meg. A színházban a kamaraterem zsúfolásig megtelt nézőkkel, sokan voltak kíváncsiak az előadásra.
Gergely Árpád felvétele
Az én játékom egy nagy rejtély, még előttem is. De játszom, hisz az enyém. Sőt, nem is csak az enyém – ez a játék most én vagyok, újrafaragva. Egy újrafaragott játéka vagyok saját magamnak. Mindaz, amit kívül, és/vagy belül képviselek, egy szeletkéje e játéknak. Eleme annak, amit, amivel, vagy amin játszom. Egy nagy játék része, mely úgy függ össze a többi résszel, hogy zenében és szavakban kapcsolódik hozzájuk, hozzátok.
Verebes Ernő kiemelte, hogy a játékot ő maga képviseli, hiszen ez egy egyszemélyes szólóest.
– A játéknak nagyon fontos szerepe van, a játékos ember, vagyis a Homo Ludens megjelenik a porondon. Ezt nem magamra értem csupán, hanem az ősidőkre is. A játékos ember hamarabb létezett, mint a Homo Sapiens, vagyis a gondolkodó ember. Ez a fajta játék nagyon sok mindenre vonatkoztatható és a mai esemény az irodalomról és a zenéről szólt. Játék önmagunkkal és játék azzal is, aki hallgatja. Mindenki játékos ember egy szintem gyerekkorától kezdve. A játék változik, ahogy az idő múlik és egyre nagyobb szerepe lesz. Szerencsejátákról, vagy sorsjátékról is beszélhetünk, bármi olyasmiről, ami az ember felett lebeg és józan ésszel nem lemérhető. Ez egy állapot és ennek a tükrét próbáltam egy picit feléleszteni. Édekes, mert a játékos alany és jelző is egyben, ezt a két szerepet igyekeztem megvalósítani – fogalmazott Verebes Ernő.
A nézők vastapssal hálálták meg Verebes Ernő előadását, aki háromszor is fejethajtott a közönség előtt.
Nyitókép: Kiváló hangulatú zenés estét élt át a közönség (Gergely Árpád felvétele)
