A középkor nem csupán a lovagi tornák és a romantikus kővárak kora volt, hanem egy izgalmas világ, tele rejtélyekkel, hiedelmekkel és sajátos szabályrendszerekkel. A Szent Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját, a lelkes csapat tehát immár két évtizede dolgozik azon, hogy élővé varázsolja a történelmet a ma embere számára. Harci bemutatókkal, táncokkal, zenével és ismeretterjesztő előadásokkal mutatják be az érdeklődőknek, hogy miként éltek eleink. Hogy hogyan indult az egyesület, és merre tart ma, arról Nagy Abonyi Szabolcs elnököt kérdeztük.
Mit lehet elmondani az egyesület elmúlt húsz évéről?
– Leginkább azt, hogy nagyon tanulságos és érdekes volt. Olyan dolgokat tapasztaltunk, láttunk, kutattunk, amiket gondolni sem mertünk volna, és ami egészen más fényben mutatja meg a középkort, annak báját és borzalmait. Az egyesületből sok kiváló szakember került ki, akik igen komoly tapasztalatokat szereztek nálunk, és megállják a helyüket a későbbiekben is. Mindig lehetőséget adunk a fiatal kutatóknak, a történelemkedvelőknek, a néphagyományok szerelmeseinek a kutatásra. A fennállásunk húsz éve nagyon szépen megmutatta ezt.
Hogyan alakult meg az egyesület?
– Az egyik kedves alapító tagunk a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékokon találkozott a középkori harcászattal, kultúrával, hazaérkezve ezt a tapasztalatot megosztotta az akkori társasággal, és annyira tetszett mindenkinek az ötlet, hogy létrejött az egyesület. Akkoriban ez nagy dolognak számított, hiszen egész Szerbia-szerte mi voltunk az egyetlenek, akik ezzel a témával ebben a formában foglalkoztunk. Az első kérdés az volt, hogy mivel tudunk dolgozni, hol találunk forrásokat. Ez még az internetkorszak hajnalán történt, nem nagyon volt lehetőségünk a kutatásra, de az akkori kutatóink bújták az irodalmakat, és arra jutottunk, hogy az angolszász kultúra lesz a tevékenységünk középpontjában. Sokat kutattunk, és mindig igyekeztünk úgy bemutatni a témánkat, hogy az ne száraz történelem legyen. Mindezt húsz év alatt sikerült úgy kicsiszolnunk, hogy mára naggyá nőtt az egyesület mind az eszközök, mind a tudás tekintetében, illetve ember tekintetében is, hiszen egyre több érdeklődőnk van, aki kedveli a történelmet, kedveli a társaságunkat. A húsz év alatt nagyon sokfelé eljutottunk, többek között Ausztriába, Máltára, a környező országokról nem is beszélve.
Milyen célok mentén dolgoztok?
– Az eddigi célokat megfogalmazva szeretnénk megmutatni, hogy a középkori ember felfogása nemcsak egyszerű, hanem egyben nagyszerű is volt. Emellett úgymond kiragadjuk magunkat a 21. századból, és egy-egy többnapos bemutatón vagy nagyobb kiránduláson szinte teljesen képesek vagyunk megfeledkezni az internetről és az online platformokról. További célunk, hogy mindazoknak az embereknek, akik már az általános iskolában megriadtak egy kicsit a történelemtől, megmutassuk, hogy ez nem ördögtől való dolog, hanem érdekes történetek sokaságáról van szó, amelyek a néphagyománnyal karöltve jelennek meg. Egy olyan közösséget szeretnénk formálni, ahol mindenki jól érzi magát, egy kicsit a történelemmel is tud foglalkozni, és mindezek mellett az eleinkhez, őseinkhez visszanyúlva természetbaráti felfogásban is élhet. Ennek a módját igyekszünk megmutatni, közel hozni az érdeklődőkhöz.
A leglátványosabb tevékenységeitek a harcbemutatók, talán erről ismernek titeket a legtöbben. Milyen más aspektusait mutatjátok még be a korszaknak?
– Az egyesületünk szerteágazó tevékenységét egy harci bemutatóban valóban nem tudjuk méltóképpen reprezentálni. Ezért figyelmet fordítunk a zenére, korabeli dallamokat használunk, illetve nagyon fontosak a táncok is. Ismeretterjesztő előadásaink is vannak, iskolákban rendhagyó történelem- és magyarórákat tartunk, illetve rendhagyó testnevelésórában is tudunk már igen komoly tapasztalatot felmutatni. Most már egy kicsit kacsingatunk a fizika tantárgy felé is, ahol például arról beszélhetünk, hogy hogyan működött egy hajítógépezet. Próbáljuk emellett a tábori életmódot is rekonstruálni, hogy hogyan is élhettek, mit is főzhettek a középkori emberek. Ezzel kapcsolatban például érdekesség, hogy a középkornak volt egy évszázadokon át fennmaradó, akár ünnepi alkalmakra, akár a mindennapokra készített étele, mégpedig a szárma. Persze nem a jelenlegi formájában kell elképzelni, de a töltött savanyú káposzta valamilyen formában rendszeresen megfordult a középkori asztalokon, már a 13. századból vannak róla írásos emlékeink. Alapjában véve a középkori ember életét szeretnénk bemutatni, hogy hogyan gondolkodott, hogyan találta föl magát, milyen törvények és normák között kellett helytállnia, hogyan öltözködött, hogyan viselkedett, hogyan beszélt, hogyan tisztálkodott és a többi.
Nyitókép: Az egyesület által újraéled a középkor
