Csütörtökön este a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet oszlopcsarnokában bemutatták Nagy Tibor Löszbe taposva – Topolya és környéke című kötetét. A szerzővel Tomik Nimród történész beszélgetett.
A VMMI gondozásában megjelent kötet hiánypótló munka, ugyanis az 1944–45-ös magyarellenes atrocitások, partizánmegtorlások, az úgynevezett „még hidegebb napok” topolyai vonatkozásait írja le.
A topolyai születésű szerző napilapunknak elmondta, hogy a könyv 32 évnyi kutatás eredménye.
– Ha folytatom a kutatást, számomra jó alap ez a könyv, ha pedig valaki más veszi át tőlem a stafétát, akkor ő sem a nulláról indul – jegyezte meg Nagy Tibor, aki elmesélte azt is, hogy családi kötődése is van a kutatásának. Anyai nagyanyja konyhájában egy kép függött a falon, amely két fiatal hölgyet ábrázolt, a szerző pedig már kisgyerekként is kíváncsi volt arra, kik láthatók a képen. Ekkor a nagymamája elmondta, hogy az ő testvérei, akik nagyon régen és nagyon fiatalon haltak meg.
– Egészen 17 éves koromig ebben a hitben éltem. Később szembesültem az igazsággal, hogy amit a nagymamám elmesélt nekem, az részigazság. Ők ugyanis tényleg a testvérei voltak, és valóban fiatalon haltak meg: Szenttamáson verték őket agyon 1944–45 fordulóján, és a mai napig ismeretlen helyen nyugszanak – mondta a szerző.
(Fotó: Horváth Zsolt)
Megtudtuk azt is, hogy a szerző a zavaros 90-es években folytatta egyetemi tanulmányait a történelem tanszéken, és ekkoriban jelentek meg Matuska Mártonnak az 1944-es magyarellenes atrocitásokról szóló írásai, amelyek őt is kutatásra ösztönözték.
Az írott forrásokat igyekezett felkutatni, de folyamatosan akadályokba ütközött, mivel mindenhol azt mondták neki, hogy ezekről nincsenek írott források. Persze tisztában volt vele, hogy ez nem igaz. Ekkor találkozott két idős topolyai asszonnyal, akiknek az édesapáik is odavesztek 1944–45 fordulóján, ezért ők az egész életüket annak szentelték, hogy összegyűjtsék a fellelhető forrásokat és adatokat.
Felkeresték az áldozatok hozzátartozóit, elbeszélgettek velük, és lejegyezték a hallottakat – mondta a szerző, és hozzáfűzte, hogy kutatásai szájhagyomány alapján kezdődtek.
Nagy Tibor számára a nagy fordulatot a 2000-es évek hozták meg, amikor megnyíltak az első levéltárak, és hozzáférhetővé váltak a magyarellenes atrocitásokkal kapcsolatos iratok.
A könyvbemutató közönsége, többnyire középiskolások, a szerzőnek és a vele beszélgető fiatal történésznek köszönhetően számos megrázó információt is megtudott a topolyai eseményekről. Egyebek mellett azt, hogy kik azok a „mutogatók” (azok a személyek, akik akkoriban feljelentettek másokat – a szerz. megjegyzése), ahogyan azt is, hogy Topolyán és környékén merre vannak azok a tömegsírok, ahol a „még hidegebb napok” (utalás a magyar katonai alakulatok – eredetileg partizánok ellen indított razziái során elkövetett – etnikai alapú tömeggyilkosságaira 1942-ben, amely hideg napok elnevezéssel vált ismertté – a szerz. megjegyzése) áldozatai nyugszanak.
Nyitókép: (Fotó: Horváth Zsolt)
