Ötödik alakalommal tartották meg Zentán szombaton a Szent Mihály-napi Táncháztalálkozót és Sokadalmat. Az eseményre már a délelőtti órákban toborozták a a helybelieket oly módon, hogy előbb a piactéren, majd a városháza előtt muzsikával, néptánccal csalogatták őket a sportcsarnokba, a rendezvény helyszínére, ahol egész délután, sőt éjszakába nyúlóan szórakozhattak.
Ahogyan a korábbi években, ezúttal is tartományunk minden szegletéből és a határon túlról is érkeztek résztvevők, köztük néptáncosok, népzenészek, népi mesterséget oktatók, kézművesek. Mivel egész nap esőre állt az idő, és augusztushoz képest hideg volt, a szabadtéri programokat a Sportcsarnokba költöztették, így a népi gyermekjátékokat felvonultató Zengőkert és a kirakodóvásár is bent kapott helyet.
Aki eljött, biztosan nem unatkozott, hiszen a legjobbaktól leshette el egy-egy tájegység táncának alaplépéseit, köztük a melegföldvári táncokét, a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva táncainak alapjait. Közben Kis feketék, nagy ötletek címmel divatbemutatóra is sor került, amelyen a vajdasági viseletkészítők és kézműves alkotók míves darabjait mutatták be. A gyerekek egész délután kiválóan szórakoztak, hiszen nemezélés, hangszerkészítés, agyagozás várta őket, valamint a helybéli Rozetta kézműves foglalkozásai. Érdekességnek számított a hajfonoda, ahol szebbnél-szebb fonatokat varázsoltak a lányok fejére és ezúttal sem maradt el a Hencidától Bonchidáig elnevezésű hagyományőrző vetélkedő, melyen ezúttal öt csapat versengett.
(Fotó: Gergely József)
Míg bent a tánccé volt a fő szerep, addig kint a Folkkocsmában egymást váltották a jobbnál jobb népi zenekarok, melyek muzsikája mellett könnyen csúszott a sör, a bor a pálinka. Muzsikált többek között a Bodros, a Duhaj, a Csörömpölő, a Csalóka zenekar, a Mendicus tamburazenekar és a budapesti Eszterlánc zenekar is.
Mindeközben fiatal és idősebb mesemondók váltották egymást, valamint a sportcsarnokban a Juhász Zenekar népmese-koncerttel kedveskedett a gyerekeknek.
A táncháztalákozó fénypontjaként este a Magyar Állami Népi Együttes Ezerarcú Délvidék című gálaestjével kápráztatta el a közönséget. Az előadás, amely a magyar színpadi néptáncművészet történetében először mutatja be a Délvidéken élő népek gazdag tradícióját, annyira tetszett a közönségnek, hogy tiszteletüket kifejezve, állva négyszer visszatapsolták őket. Jutalmul az együttes mindannyiszor egy-egy rövidebb ráadással hálálta meg a rengeteg tapsot és a feléjük irányuló szeretetet.
A mintegy másfél órás produkció után még mindig nem volt vége a rendezvénynek, hiszen még csak akkor kezdődött a táncház, a rendezvény legkötetlenebb része. Így akinek még volt ereje, az akár hajnalig is mulatozhatott, nótázhatott és iszogathatott a Folkkocsmában, ahol a zenészek egymást felváltva fáradhatatlanul húzták a nótát.
