A zentai fesztiválok állandó résztvevője a helyi székhelyű Szt. Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület, akiknek programjait mindig nagy érdeklődés övezi. Az elmúlt évben a koronavírus-járvány miatt több rendezvény is elmaradt, emiatt a megelevenedő középkor kedvelőinek joggal hiányozhattak az egyesület bemutatói. A 2020-as évről Nagy Abonyi Szabolccsal, az egyesület elnökével beszélgettünk.
Milyen volt a tavalyi év az egyesület számára?
– Nagyon küzdelmes. Észrevehető volt a csapaton a tehetetlenség, hisz bemutatók hiányában mindenki többnyire otthon tartózkodott. Kevés volt az alkalom a találkozásra, az edzésekre, amelyek korábban a mindennapok részei voltak, és ez mindenkinek rettenetesen hiányzott. A járványhelyzet nem kímélte az egyesület hétköznapjait. Ennek ellenére azt vettem észre, hogy a tagok el tudtak mélyedni olyan témákban is, amelyekre korábban nem fordítottak kellő figyelmet.
Mire volt lehetőségetek 2020-ban?
– A tevékenységünk drasztikusan csökkent a korábbi évekhez képest. Általában tavasztól őszig vagyunk legaktívabbak, nyáron szinte minden hétvégén szokott lenni bemutatónk. 2020-ban részt vettünk két gyerektáborban, valamint gyűjtést szerveztünk Olivérnek a zentai piacon. Ezenkívül saját köreinken belül tartottunk műhelymunkákat, ahol a fölszereléseinket szépítettük, javítottuk, vagy épp újat készítettünk. Sajnos az elmúlt évben ennyit engedtek a körülmények.
Hogyan alkalmazkodtatok a vírushelyzethez?
– Ez az egész derült égből villámcsapásként ért bennünket, ezért kénytelenek voltunk improvizálni. Az egyesület működését tekintve számomra az volt a legfontosabb, hogy a tagoknak biztosítva legyen a közösségi lét, még ha nem is olyan gyakorisággal, mint korábban. Igyekeztünk minden lehetőséget megragadni, hogy a szervezet élete továbbra is zökkenőmentes legyen. Közösségépítő beszélgetéseket, összejöveteleket szerveztünk, ahol a korábbi évek vidám és maradandó emlékeit idéztük fel. Ezenkívül ezeket az alkalmakat felhasználtuk arra is, hogy tudásunkat gyarapítsuk, tanuljunk egymástól, legyen szó gyakorlati vagy szellemi tudásról. Leginkább így tudtuk átvészelni a tavalyi évet, hogy a morál és a lelkesedés megmaradjon a csapatban.
A létszámbeli korlátozások okoztak bármiféle fennakadást az edzéseken, találkozókon?
– Sajnos nem. Sok az érdeklődő az iránt, amit csinálunk, viszont a lelkesedésük ki is merül az érdeklődésben. Kevesen csatlakoznak hozzánk. Tapasztalataink szerint a bemutatóinkat, annak ellenére, hogy izgalmasak, veszélyesnek tartják. Amit nem tudnak, hogy ezek előre megbeszélt, alaposan begyakorolt koreográfiák, amelyek keretein belül igyekszünk történelmileg pontos mozdulatokkal bemutatni, hogyan harcoltak elődeink. Ezekről a háttérmunkákról kevesen tudnak, ez nagyban hozzájárul ahhoz a félelemhez, ami visszatartja az embereket attól, hogy kipróbálják magukat köreinkben. Mindezek következtében kevesen vagyunk az egyesületben. Emiatt valóban nem volt nehéz a létszámbeli korlátozásokat betartani.
Mik a terveitek az idei évre?
– Nagyon sok tervünk van, viszont ezek többségéről még tárgyalunk, így nem tudok érdemben mesélni róluk. Amit viszont elmondhatok, hogy mivel szeretnénk a történelmet népszerűsíteni, a jövőben tervezünk ismeretterjesztő történelmi napokat tartani az érdeklődőknek, elsősorban a diákoknak, zentaiaknak, környékbelieknek. Bizakodva tekintünk erre az évre. Ahogy a többiekben tartani szoktam a lelket: „Lehet itt tűzvész, árvíz vagy vírus, minket az nem érdekel. Nekünk van dolgunk, amit csinálnunk kell. Aki velünk tart, érezze jól magát.”
