Szombaton délelőtt a Zentai Alkotóházban a Zentai Pálinkabírálók Társasága Tiszta pálinkát a pohárba mottójú sorozatában Őshonos gyümölcsfák és becsei pálinka címmel szervezett rendezvényt.
Dr. Miklós Ferenc (Szögi Csaba felvétele)
Dr. Miklós Ferenc és László Schultz György tartottak továbbképzési előadást Kistérségünk őshonos gyümölcsfajtái, valamint Becsei kézműves pálinkafőzés címmel. Miközben a szakértőkből és a témák iránt érdeklődőkből álló népes közönség gyülekezett, mindkét előadót megkértük, foglalja számunkra össze mondandójának lényegét.
Dr. Miklós Ferenc kifejtette, hogy minden ősi gyümölcsfajtának rendkívüli a jelentősége, hiszen mindegyikük fontos genetikai bázist képez, keresztezési alapanyagnak kitűnően megfelelnek. Hosszú évszázadokon keresztül túlélték az itteni időjárás viszontagságait, és jól bírják a jelenlegi klímaváltozást is. Nem utolsósorban pedig mindnek sajátos az aromavilága. A mai, iparszerű mezőgazdasági ültetvényeken felturbósított változatban fordulnak elő, elvesztve ezáltal karakteres jellegüket. Dr. Miklós Ferenc mintegy huszonöt éve gyűjtögeti a régi alma- és körtefajtákat (például császárkörte, cukorkörte, jászvadóka és pónyik almafélék), ezek mellett két másik érdekes, régen népszerű, mára sajnos a feledés homályába merült gyümölcsféléről is értekezett szombaton, a házi berkenyéről és az úgynevezett savanyúszeder-fáról (fekete eper, Morus nigra), amelyekből nemcsak pálinka, hanem üdítő vagy lekvár is készíthető, emellett gyógyhatásuk sem elhanyagolható. Úgy véli, jó lenne ismét „divatossá” tenni ezeket a fajtákat, hiszen az elmondottakon túl rendkívül ellenállóak is a betegségekkel, kártevőkkel szemben. Elmondta továbbá azt is, hogy sok régi növényfaj kiveszőfélben van, mert nem becsüljük meg eléggé az őseink hagyatékát a mai profitorientált világban.
László Schultz György (Szögi Csaba felvétele)
László Schultz György annak ellenére, hogy felkérték, tartson előadást, szokásához híven inkább eszmecserét folytatott ezúttal is, hiszen úgy vélte, a közönség soraiban akadnak olyan személyek is, akik legalább annyira értenek a szakmához, mint ő. Egyébként is a tapasztalatcserét részesíti előnyben, szerinte nem mindig az a biztos, amit a „nagy könyvben” leírtak, ezért gyümölcsöző lehet az együttműködés a pálinkafőzők között. Tapasztalatait mindig készséggel továbbadja, ugyanakkor maga is szívesen meghallgatja másokét. Ő maga elsősorban a „klasszikus” párlatokat készíti, a barackot, körtét, birset. Tavaly próbálkozott először irányított erjesztéssel, de szerinte mégiscsak az úgynevezett „vaderjesztés”, tehát a hagyományos módszer az igazi. Az idei évre azt tervezi, hogy párhuzamosan próbálkozik mindkettővel, mivel akkor tudja majd csak igazából összehasonlítani azokat, hiszen a gyümölcspárlat minősége évfüggő is. Kísérletezni egyébként nagyon szeret, véleménye szerint ez az alapja az egész szakmának. Jó ideje készít mézes ágyas pálinkákat is – szigorúan természetes alapanyagokból –, amelyek igen népszerűek a fogyasztók körében.
