Az újrakezdés hitével

Az 1924. évi gombosi árvízre emlékeztek hétfőn a nyugat-bácskai településen. A program misével kezdődött a helyi Szent László király templomban, ft. Verebélyi Árpád címzetes prépost vezetésével, majd megemlékező műsor zajlott és helytörténeti kiállítás nyílt a kultúrotthonban. Dr. Német István nyugalmazott fogorvos mondott emlékezést, és bemutatták Bálint Német Bence többszörösen díjazott, fiatal alkotó Földhözragadt című kisfilmjét.

– Amikor a mai embert próbáljuk szemlélni, akkor azt látjuk, hogy a bajban nagyon sokszor azt a megoldást látja, hogy ökölbe szorítja a kezét és káromkodik. Ám a régi, a hitéből élő embernek az volt a magatartása, hogy amikor baj volt, a mellét verte és a Jóisten oltalmát kérte, és mindig ott volt az ajkán, hogy ,,Szűzanya, Mária, segíts!”. Ez a Duna mentén élő kis közösség már az 1300-as évek óta azzal a problémával küszködött, hogy vagy kiöntött a Duna, vagy leégett a település, vagy jöttek a különböző járványok, és újra kellett építeni mindazt, amit felépítettek azelőtt. Ezt az újrakezdéshez szükséges erőt mindig a hitükből merítették. Ezeknek az embereknek, akiket 100 évvel ezelőtt elöntött a Duna Gomboson, ez a hit adott erőt ahhoz, hogy itt maradjanak. Továbbá azon a helyen, ahol mindenük megvolt, de egy éjszaka alatt semmijük nem maradt, ott újra tudták kezdeni az életüket, építkezni. Amikor megemlékezünk ezekről az emberekről, akkor ezt a lelkesedést próbáljuk szemlélni, hogy mi volt az a megmaradni, élni akarás, amellyel nekiálltak ennek a nagy munkának. Valamilyen szinten ez a hitbéli, emberi, gombosi magatartás ad programot a holnap építéséhez is – hallottuk Verebélyi atyától, aki egyben a helytörténeti kiállítást is megnyitotta.

Dr. Német István felidézte emlékeit, illetve az elődök elmeséléseiből anekdotázott.

– Apai nagyapámék házát mindkétszer elvitte az árvíz, 1924-ben és 1926-ban is. 1925-ben újra felépítettek egy házat, amelyet a ‘26-os árvíz ismét elvitt. Ez volt az ő tragédiájuk. Ráadásul 1925-ben mindent elvert a jég. Ez is hozzátartozik a történethez, hogy komplexitásában láthassuk a helyzetüket, amiben voltak. 
Szemléletes még a csősz esete, aki kint tartózkodott a rétben, amikor jött a szökőárszerű víz.  A csősz felmászott egy nagy nyárfára, és több napig ott tanyázott. Volt puskája, így hát lövöldözött, hogy felhívja magára a figyelmet, és kimentsék csónakokkal, de nem mert senki odamenni. Annyira felgyülemlett a víz, hogy kocsikat is felfordított.  

Öregapám gátőr volt, és a töltés lábánál lévő őrházacskát, amelyben laktak, elöntötte a víz. Ekkor kis indián kunyhókat, wigwamokat készítettek, ott vészelték át a nyarat, amíg vissza nem vonult az ár. A másik érdekesség pedig, hogy amikor a víz kimosta a tóból a homokot, akkor keletkezett a strand nevű szakasz. A tóból kimosott homokot a víz lerakta a közeli földekre. Ennek következtében annyi homok összegyűlt, hogy évekig, évtizedekig onnan hordták a homokot, még a szomszédos településekről is – mesélte Német doktor úr.  

Bóka Olivér, a helyi közösség tanácsának alelnöke a következőképp méltatta az emlékezés jelentőségét. 

– A szentmisével egybekötött megemlékezés nagyon jól sikerült, elégedettek vagyunk. Sok ember eljött, de ekkora tömeget vártunk is, hiszen a gombosiak értékelik és tisztában vannak vele, hogy a ‘24-es árvíz 100. évfordulója a közösségünket és a múltunkat is meghatározta. Az emlékezés ötletadója a plébános úr volt, és a helyi civil szervezetek képviselőivel, az egyházközösség tagjaival együtt alkottuk meg ezt a rendezvényt. Főként mi, fiatalok állítottuk ki ezeket a képeket, tárgyakat. A kiállítás nemcsak az árvízről szól, hanem az 1920- as évek gombosi emberének a mindennapjairól is ,,mesél” – ecsetelte az alelnök, aki mondandójában kitért a közelgő Szent László-napi búcsú ünnepére is.

Elmondta, június 29-én egy zenés, népviseletes felvonulásra, műsorra kerül sor, helyi és környékbeli csoportok részvételével. A műsort a kultúrotthon melletti játszótéren szabadtéri mulatság követi. Másnap, vasárnap pedig 10 órakor kezdődik az ünnepi szentmise.