Ahogyan köztársasági szinten, tartományi szinten is december 17-ére írták ki az előrehozott parlamenti választásokat. Pásztor Istvánnak, a tartományi képviselőház elnökének elhalálozását követően a legidősebb képviselőt november 6-án megválasztotta a vajdasági parlament házelnöknek. Momo Čolakovićnak már a következő ülésen, november 16-án, lényegében csak egy fontos feladata volt: feloszlatni a tartományi parlamentet és ezzel kiírni a választásokat ugyanarra a dátumra, amikor a köztársasági rendkívüli parlamenti voksolás is zajlik majd. A tartományi parlamentben 120 képviselői helyért folyik a választási megmérettetés, s ahogyan állami szinten, itt is a részarányos elv, vagyis a jelöltlistás szavazás alapján szereznek mandátumot a képviselők. A kisebbségi pártok esetében természetes küszöböt és egyharmaddal növelt kedvezményes szorzót alkalmaznak, a többségi pártok és koalíciók esetében háromszázalékos a parlamenti küszöb.
Horvát Király Andrea 1975-ben született Zentán. Az általános iskolát Adán végezte, majd az adai Műszaki Iskolában érettségizett gépésztechnikusként. Tanulmányait a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gépészmérnöki Karán folytatta, ahol mezőgazdasági gépészmérnöki oklevelet szerzett. A családi vállalkozás és a szülőföldhöz való kötődés visszaszólította Adára.
1997-től a családi fémfeldolgozó cégben dolgozott, 2006-tól testvérével cégvezetőként. 2013-tól mezőgazdasági gépgyártó vállalatban vállal szerepet, ahol társtulajdonos, illetve igazgató. Az anyanyelve mellett beszéli a szerb és az angol nyelvet. Hobbija az evezés, természetjárás. Férjezett, két gyermek édesanyja. A társadalmi felelősségvállalás eddigi életében is jelen volt, egyetemista koráig aktív szerepvállalással, utána pedig támogatói módon.
A 2023-as választások hoztak életében olyan változásokat, amelyek alkalmával női vállalkozóként, a VMSZ tagjaként kívánja tapasztalatait, meglátásait a közösség fejlődésére fordítani.
Miért tartotta fontosnak, hogy politikusként is kipróbálja magát, mi volt az, ami elindította ezen az úton?
– Az ember egy bizonyos kor után a történetekben hajlandó visszamenni Ádámhoz és Évához. Általános és középiskolás koromban erős kapcsolódásom volt a magyar nyelvhez, a magyar kultúrához. A versek szeretete, a hagyományok ápolása a mindennapjaim része volt, viszont a fémfeldolgozó családi vállalkozás megléte egy másik irányba terelt. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemre jelentkezve egyértelművé vált az útirány, marad a rideg vas, a férfiak világa. Az oklevél megszerzése után, a családi vállalkozásban való szerepvállalás, családalapítás, gyermeknevelés, elsődleges feladattá vált. Kevésbé maradt energia arra, hogy közösségi szinten tudjak valamilyen szerepet vállalni. Viszont egy újabb életszakasz elérésével, amikor már a gyermekek is csak a szülő számára gyermekek, egyébként felnőtt fiatalok, újabb energiák szabadultak fel. Az élet új arcát, új lehetőségeit mutatta felém. Mindazokat a tapasztalásokat, nehézségeket, gondolatokat, amelyeket nőként megéltem egy jellemzően férfi alapú vállalkozói közegben, szívesen megosztanám vállalkozni vágyó női társaimmal. Ebben a történetben viszont nemcsak nő vagyok, hanem vállalkozó is, magyar is vagyok, állampolgár is vagyok. Ezeknek a gondolatoknak az elmélyülése vezetett odáig, hogy válasszam azt az utat, amelyhez a politika biztosítja a lehetőséget, és amelyet a VMSZ tud számomra megfogalmazni.
Ada és környéke egy olyan terület, ahol hagyománya van a mezőgazdaságnak, és azon kevés régiókhoz tartozik, ahol erre erős ipar is épül, vagyis több olyan cég is működik, amely csatolható eszközöket gyárt. Ennek eddig milyen hozománya van, illetve milyen előnyöket hoz ez magával. Hosszú távon milyen lehetőségeket lát ezen a téren?
– Ada község fémipari múltja és vállalkozói szellemisége a régmúltba vezethető vissza. Generációk nőttek fel, tudást halmozva, utódoknak átadva. Újabb generációk bátorságot, kedvet meríthettek mások tapasztalataiból. Az egészséges konkurencia mindig egy minőségi fejlődést kell hogy eredményezzen, amely eredményeként a hazai és külföldi piacokon való megjelenés is egyre intenzívebbé kell hogy váljon. A közösség számára ez csakis pozitív hatással bír. Mindannyiunk fejlődését eredményezi.
Eddigi tevékenysége során volt-e kapcsolata a tartományi szintekkel, milyen tapasztalatai vannak?
– Tartományi szintű kapcsolódásom kizárólag pályázati szinten volt. Kétirányú a kapcsolódási vonal. Egyrészt vállalkozóként, ahol szintén lehetőségünk nyílt pályázatokon részt venni, másrészt, ami számunkra mindig értékesebb, amikor a mi vásárlóink, a mezőgazdászok tudtak támogatáshoz jutni. Mindkét vonal rendkívül nyitott és van füle az igényekre. Reményeim szerint most megnyílik egy harmadik pálya is, ahol egyszerre tudom képviselni a vállalkozók és földművesek igényeit. Amennyiben párhuzamba állítjuk a mezőgazdaságban illetékes minisztériumi, illetve tartományi titkárság munkáját, véleményem szerint az utóbbi sokkal átláthatóbb, kiszámíthatóbb, eredményesebb. A mezőgazdászok, a vállalkozók is tervezni tudnak az elkövetkező időszakra. Természetesen mindkét intézmény munkája nagyban függ a politikai változásoktól.
A mezőgazdaság és a környezetvédelem kéz a kézben kellene, hogy járjon. Mi az, amit a mezőgazdaságunkban változtatni kellene, hogy egészségesebb környezetet hagyjunk magunk után?
– Mint mindenben, a mezőgazdaságban és a környezetvédelemben is az egyensúly megtalálásán van
a hangsúly. A víz-, vad- és erdőgazdálkodás a mezőgazdasági termeléssel kell hogy harmóniában legyen. A profit nem veheti át a hatalmat a környezetünk felett, mert a legvégén csak az emlék marad, hogy milyen jó is volt a zsíros kenyér, amit szőlővel ettünk nagyszüleink küszöbén.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
