Ahogyan köztársasági szinten, tartományi szinten is december 17-ére írták ki az előrehozott parlamenti választásokat. Pásztor Istvánnak, a tartományi képviselőház elnökének elhalálozását követően a legidősebb képviselőt november 6-án megválasztotta a vajdasági parlament házelnöknek. Momo Čolakovićnak már a következő ülésen, november 16-án, lényegében csak egy fontos feladata volt: feloszlatni a tartományi parlamentet és ezzel kiírni a választásokat ugyanarra a dátumra, amikor a köztársasági rendkívüli parlamenti voksolás is zajlik majd. A tartományi parlamentben 120 képviselői helyért folyik a választási megmérettetés, és ahogyan állami szinten, itt is a részarányos elv, vagyis a jelöltlistás szavazás alapján szereznek mandátumot a képviselők. A kisebbségi pártok esetében természetes küszöböt és egyharmaddal növelt kedvezményes szorzót alkalmaznak, a többségi pártok és koalíciók esetében háromszázalékos a parlamenti küszöb.
Dobó István 1978. május 1-jén született Szabadkán. Az általános iskolát és a gimnáziumot Szabadkán végezte el. 2015-ben okleveles közgazdászként szerzett oklevelet. 2001 és 2002 között az Újvidéki Egyetem szabadkai Közgazdasági Karán demonstrátor a számvitel tantárgyon. 2002 és 2014 között a szabadkai Pannon Invest Consortium Kft.-ben project manager, 2004-től a Pannon Invest Consortium Kft. keretein belül működő Vállalkozásfejlesztési Központ vezetője, majd 2007-től annak igazgatója.
2007 és 2012 között a Szabadkai Energetikai Csoport Kft. gazdasági szakértője. 2015 és 2018 között a Magyar Nemzeti Kereskedőház Szabadkai Regionális Képviseletének irodavezetője. 2018-tól a Közép-európai Gazdaságfejlesztési Hálózat Nonprofit Kft. Szabadkai Regionális Képviseletének irodavezetője.
2002 és 2006 között a Palicsi Helyi Közösség közgyűlésének tagja, 2002 és 2010 között a Magyar Nemzeti Tanács Pénzügyi Tanácsának tagja, 2004 és 2013 között a szabadkai Műemlékvédelmi Intézet Felügyelőbizottsági tagja, 2004 és 2008 között a szabadkai Városrendezési Intézet Igazgatóbizottságának tagja, 2008 és 2012 között Szabadka Város képviselő-testületének tanácsnoka, 2008 és 2012 között a Szabadka Városfejlesztési Bizottság tagja, 2011 és 2015 között a kisradanováci helyi közösség közgyűlésének tagja és tanácsalelnöke, 2013-tól tagja a Vajdasági Autonóm Tartomány által működtetett EPS restrukturálási munkacsoportnak, 2015 és 2019 között a kisradanováci helyi közösség közgyűlésének elnöke, majd 2019-tól tanácselnöke. Nős, egy fiúgyermek édesapja. 2002 óta tagja a Vajdasági Magyar Szövetségnek.
Eddigi munkássága során milyen tapasztalatokra tett szert a gazdaságfejlesztés terén?
– 2002-ben a Pannon Invest Consortium Kft. projektmenedzsereként kezdtem dolgozni, és a vállalat célja az volt, hogy magyarországi befektetőket Vajdaságba vonzzon, valamint a privatizáció folyamatában tanácsadással szolgált a befektetők, a potenciális privatizőrök számára. Ennek köszönhetően nagyon hamar, igen széles betekintést nyertem a szerbiai gazdasági életbe, és az egész tranzíciós folyamatot végig tudtam kísérni. Később a Corvinus Támogatáskezelő Zrt. által működtetett vállalkozásfejlesztési központban dolgoztam, annak vajdasági vezetője voltam. Magyarországról érkező támogatásokkal foglalkoztunk, amelyek főleg gazdaságban érdekelt személyek számára bírtak jelentőséggel, valamint rendezvényeket szerveztünk. Ennek köszönhetően megismertem a vajdasági magyar vállalkozói réteget, és közülük sokan, akik akkor kisvállalkozók voltak, ma már nagyvállalkozók. Ekkor a versenyszféra és az állami szféra között mozogtam. Emellett városi képviselő is voltam Szabadkán, és benne voltam a városfejlesztési bizottságban is. Már akkor láttam, hogy a nem magyar, nem VMSZ-es politikusok nem értik a várost. 2015-ben megindult a Magyar Nemzeti Kereskedőház, és annak szabadkai irodavezetője lettem. Itt szintén koncentrálni kellett a magyar cégek bejutására a szerbiai piacra. Az intézmény 2018-ban Közép-Európai Gazdaságfejlesztési Hálózatra váltotta a nevét, és mivel az alapítója a magyar külügyminisztérium, nemzetpolitikai feladataink is vannak, és nagy figyelmet fordítunk a vajdasági magyar vállalatok igényeire. Viszont nemcsak a magyar–magyar kapcsolatokkal foglalkozunk, hanem a szerbiai cégeknek a kereskedelmi folyamatokba való integrációjával is.
A magyarországi cégeknek milyen előnnyel jár, ha Vajdaságba is terjeszkednek, illetve ez mit hozhat az itteni közösségnek?
– A magyarországi vállalatoknak mi külpiacot jelentünk. Szerbiának kereskedelmi egyezményei vannak az Európai Unióval, Oroszországgal, Törökországgal, Amerikával, Kínával, ez olyan lehetőséget biztosít a magyarországi cégeknek, amit azok ki tudnak használni. Szerbiai leányvállalat alapításával olyan irányba is terjeszkedhetnek, amit ők direkt nem tudnak elérni. Ha egy nagy vállalkozó ideköltözik, a helyi beszállítói láncot erősíti. Ezt láthattuk a Prosperitati esetében is, hisz nemcsak a direkt kedvezményezettjeinél tapasztalhattunk pozitív folyamatokat, hanem egyéb fontos kísérőhatásai is voltak. Minél több befektetőt idevonzunk, annál inkább megerősödnek a mi vállalataink is, magasabb béreket tudnak adni az alkalmazottainak, és ezáltal az az önkormányzat is, ahol működnek, nagyobb bevételre tesz szert. A közösség fejlődése a gazdaságtól függ. A Prosperitati esetében jól működő cégekbe, vállalkozásokba fektettek be. Szerbia egy fejlődő ország, és ha jönnek a külföldi vaállalatok, meg tudnak telepedni, és magukhoz tudják húzni a környező cégeket is.
Az elmúlt időszakban sok szó esett a turizmus jelentőségéről. Ön milyen lehetőségeket lát az idegenforgalomban?
– A turizmus fejlesztésére ma már nemcsak a tengerparton vagy a hegyekben van lehetőség, hanem mindenhol, ahol a vendég jól érzi magát. A koronavírus-járvány előtt az idegenforgalomnak a magyarországi GDP-ből két számjegyű volt a részesedése. Ráálltak a fürdőturizmusra, a gyógyturizmusra, falusi turizmusra, kalandparkokat létesítettek, rekreációs központokat hoztak létre, emellett fontos volt, hogy a történelmi városközpontokat rendbe hozták, és nagy hangsúlyt fektettek a kastélyturizmusra, a várturizmusra. Minderre nekünk is megvan a lehetőségünk, vannak szép városaink, például Újvidék, ott van a péterváradi vár, vagy éppen Szabadka a szecessziós épületeivel. Mi ezeket az épületeket mindennap látjuk, de akik először látják, rácsodálkoznak. Jelenleg egy turista átlag 2,5-3 napot tölt Palicson, és nekünk arra kell törekednünk, hogy ezt még egy nappal kitoljuk, ennek köszönhetően a vendégek még egy napra befizetik az illetékeket, még egy napig költekeznek és még egy napra kell programot szervezni nekik. A palicsi akvapark is ezt a célt szolgálja, de szem előtt kell tartani, hogy a vendégek öt napon keresztül nemcsak fürdeni fognak, mást is kell biztosítani a számukra, sportolási lehetőségeket, túrákat szervezni, mindezt ki lehet terjeszteni Zomborra és a Tisza mentére is. Az idegenforgalom azután más gazdasági ágakat is maga után húzhat, például a könnyűipart, hisz apartmanokat kell működtetni, de azokat előzőleg fel kell építeni, majd felszerelni. Mindez munkaerőt igényel, ami magasabb foglalkoztatást generál, és az önkormányzatok nagyobb bevételre tehetnek szert.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
