Akinek csak szerbiai útlevele van és az Európai Unió valamelyik országában akar hosszabb ideig munkát vállalni, az a magyarországi útlevélre vágyik. Nem sajnálja pénzét, idejét, szorgalmát, hogy mielőbb elfogadható szinten megtanuljon magyarul beszélni és írni. Számára ez a nagy cél minden küzdelmet, fáradozást megér, így mindennap igyekszik nyelvtudását gyarapítani.
A polgári év vége felé közeledve szokás számba venni, mi az, amit sikerült a folyó esztendőben elérni, s konkrét terveket készíteni a következő év munkájára és a magánéletünkre vonatkozóan. A liturgikus évben, az évközi időszak vége felé szoktunk elmélkedni az okos és balga szüzek történetéről (Mt 25,1–13). A szüzekről, azaz a koszorúslányokról, akik a zsidók lakodalmas szokásai szerint a menyasszony társnőiként meghívást kaptak ott, hogy fáklyás tánccal fogadják a vőlegényt s gyönyörködtessék a násznépet.
A példabeszéd azokat nevezi okosnak, akik számítottak a vőlegény esetleges késésére, ezért a fáklyával együtt olajat is vittek magukkal. A vőlegény valóban késve érkezett. Fogadni az éjszakában csak az okosak tudták, mert volt a lámpásukban elegendő olaj, az ostobák viszont, akik nem gyűjtöttek, készítettek elegendő mennyiséget, és az utolsó percben mentek vásárolni, szépen lemaradtak a menyegzőről.
A vőlegény, illetve Krisztus urunk fogadására okosan és idejében kell készülni, hiszen nem tudjuk, mikor jön el. Maga mondta: aki szomjúhozik, jöjjön hozzám és igyék. Aki akarja, az vegye az élet vizét ingyen. Az ítélet napján azonban, amikor megérkezik, illetve újra eljön, kiderül, ki az, aki bemegy, és ki az, aki nem megy be a mennyei lakomára. Sokan úgy gondolják, mint az öt balga koszorúslány, hogy be fognak menni, és mégsem mennek be. A példabeszéd ezért figyelmeztet: legyünk készenlétben!
A szerbiai polgárok a magyar útlevél nélkül nem vállalhatnak hosszabb ideig munkát az uniós országokban. Az örök menyegzőre bejutáshoz azonban szerb útlevél, magyar útlevél is kevés, illetve csak egyetlen útlevél szükséges: az, amely a lámpáshoz elég olajat biztosít. Az örök élethez szükséges olaj a jó tettek – az irgalmasság testi és lelki cselekedetei. A keresztény ember tudja, mit kell tennie: az éhezőknek ételt adni, a szomjazóknak italt adni, a szegényeket ruházni, az utasoknak szállást adni, a betegeket és a börtönben levőket látogatni, a halottakat eltemetni, a bűnösöket meginteni, a tudatlanokat tanítani, a kételkedőknek jó tanácsot adni, a szomorúakat vigasztalni, a bántalmakat békével tűrni, az ellenünk vétkezőknek megbocsátani és az élőkért és holtakért imádkozni.
„Törd meg az éhezőnek a kenyeredet” – olvassuk Izajás próféta könyvében (57,8). Jézus is ezt tette: megetette azokat, akik éheztek. Mert aki éhes, annak enni kell adni, csak utána képes odafigyelni arra, amire tanítani akarjuk. Nem véletlen, hogy az Eucharisztiára utaló kenyérszaporítás jelenete/csodája a feltámadás csodáján kívül az egyetlen csoda, amelyről mind a négy evangélista beszámol. Jézus megáldotta az öt kenyeret és a két halat és megszaporította. Egy lelkipásztor elmondta, ezt a jelenetet ő nem úgy képzeli el, mint ahogy a film(ek)ben látjuk: megdagad a kenyér, s miután sok, azaz „elegendő” van belőle, szétosztják. Ő úgy képzeli el, hogy megtöröm, odaadom, és még mindig van mit megtörni. A hit csodája az, hogy az ember meg meri törni és odaadni, miközben hiszi azt, hogy mindig lesz mit megtörni és adni.
A szeretetnek nincsenek határai. Egyik bizonyítéka a legismertebb magyar a világon, Árpád-házi Szent Erzsébet. A világ minden kontinensén ismerik, mindenütt elneveztek templomot róla, mert jót tett embertársaival, a betegekkel, szegényekkel, és hasonlóvá vált Jézushoz.
Beer Miklós püspökről mesélték, hogy esztergomi rektor korában a papi szemináriumban megmaradt ebéd-, vacsoramaradékot adagokra osztva becsomagolta, berakta az autó csomagtartójába, és kivitte a roma testvéreknek. Amikor szedte elő a csomagtartóból, az ott ácsorgó kisfiú megkérdezte: „Te vagy a Krisztus?”
Kalkuttai Szent Teréz anya, amikor Londonban meglátott egy hajléktalant az esőben, odament hozzá és letakarta köpenyével. Az csodálkozva megkérdezte: „Miért tetted?” „Mert te Krisztus vagy!” – válaszolta Teréz anya. „Te is Krisztus vagy!” – mondta neki a hajléktalan.
Valójában bennünk a jóság és a vágy, hogy jót tegyünk, sokszor azonban az e világi számítás kiöli. „Edd meg, mert megeszi valaki más” – figyelmezteti némely szülő a gyermekét.
Egy bányában dolgozó fiatalember, akiből később szerzetes lett, a gyermekotthon igazgatójától elkért néhány gyereket, hogy moziba vezesse őket. Útközben egy nagy zacskó cukorkát vásárolt nekik. A gyerekek, amint megkapták a nagy zacskó édességet, minden szembe jövő gyermeknek adtak egy szem cukorkát.
Az örök élethez szükséges jó tettek gyűjtését könnyelműség, ha a felnőtt máról holnapra halogatja, mert ez az egyetlen útlevél, amellyel bejuthat az örök menyegzőre.
