Eltüntethető korhatár

Franciaországban a munkavállalók 62 éves korukban már kérhetik a nyugdíjazásukat. Ám lehet, hogy nem sokáig marad ez a rendszer. Emmanuel Macron elnök és kormányzata ugyanis megváltoztatná egy reform keretében. A javaslatuk alapján készült törvénytervezet a parlament elé került, de azt még nem tudni, hogy miként végzi. Bár a szenátus a hétvégén már megszavazta, többen azt állítják, hogy csekély az esély a nyugdíjreform végleges elfogadására. Ennek ellenére – alkotmányjogi csűréssel csavarással – nagyon is lehet törvény a javaslatból, akár már a héten. Ebben az esetben az új szabályok szeptembertől lépnének életbe.

Csakhogy a nép zúgolódik, lázadozik. Nem hajlandó elfogadni a kilátásba helyezett újítást. Az alkalmazottak oldaláról nézve ez érhető. Az EU-ban ugyanis csak kevés olyan ország akad, ahol ilyen korán abbahagyhatják a munkát a dolgozók, akiktől az állam ugyan jó magas járulékokat zsebel be, ám ezért cserébe tisztes nyugdíjat is fizet.

Az Élisabeth Borne miniszterelnök vezette kormányzat nem most javasolta a nyugdíjkorhatár felemelését, hanem hónapokkal korábban. A hírre azonnal elégedetlenkedni kezdett a lakosság. Az év elejétől több tüntetést szerveztek, az utóbbi időben pedig országos sztrájkhullám bontakozott ki. A múlt héten egymást követték a demonstrációk és a sztrájkok. Megtörtént, hogy egyetlen nap alatt milliók vonultak utcára, illetve szüntették be a munkát. Korábban ilyenre nem akadt példa egyetlen kormányellenes rendezvényen sem.

Párizsban és sok vidéki településen nagy tömegek tiltakoztak, néhol úttorlaszokat emeltek, randalíroztak. A sztrájkok miatt szünetelt a vasúti közlekedés, óriási fennakadások keletkeztek a közúti forgalomban, a repülőtereken, a városokban, néhány nagy kikötőben, iskolák zártak be, sőt kőolaj-finomítók is, aminek az üzemanyag-forgalmazók és az autósok látták a kárát. Több másik fontos ágazatban sem vették fel a munkát. Bár az élet mindezek miatt nem állt le az országban, a tüntetések és sztrájkok egyik-másik szervezője azt szeretné, ha az üzemanyag-szállítások blokkolásával sikerülne térdre kényszeríteni a gazdaságot, s ezzel megbosszulni a kormányzat „játszadozását” a nép türelmével.

A januárban meghirdetett kormányzati reformterv több lépésben 2030-ig 64 évre emelné a jelenlegi 62 évről a nyugdíjkorhatárt. Csakhogy teljes összegű nyugdíjat az kaphatna, aki legalább 43 évet dolgozott.

A reformcsomagba egyéb elemek is kerültek. Javaslatként fogalmazódott meg a több tucat munkaerőszektort külön-külön kezelő, s ezért rendkívül bonyolult, átláthatatlan rendszer egységesítése is.

A reform céljai között szerepel a nyugdíjrendszer egyensúlyának megteremtése is az évtized végéig. Ha ez nem sikerül, bajok lesznek a kifizetésekkel, hiszen a nyugdíjalap már így is egyre „soványabb”, s a kormány szerint egy évtizeden belül veszteségessé válhat, mivel a népesség elöregszik, miközben a várható élettartam nő. A változtatásokat tehát elsősorban azért sürgeti a hatalom, hogy a nyugdíjkasszában a jövőben legyen elég pénz az egyre több jogosult járandóságának kifizetésére.

Ebből kiindulva néhány szakértő inkább azt tartaná célszerűnek, ha a kormányzat nem a nyugdíjkorhatárt emelné fel, hanem a társadalombiztosítási járulékok összegét, s ezzel biztosítaná a kassza mérlegének egyensúlyát.

A hatalom érveit sokan mások sem fogadják el. A szakszervezetek és a tiltakozók ezért egyre erélyesebben követelik a kezdeményezés visszavonását, s újabb demonstrációkra, sztrájkokra készülnek (stratégiai ágazatokban is). Azt akarják elérni, hogy a kormányzat végleg lemondjon a nyugdíjkorhatár megváltoztatására vonatkozó ominózus tervéről. Az ellenvéleményt megfogalmazók szerint a változtatás veszélybe sodorná a francia szociális modellt.

Macronék azonban hajthatatlanok. Továbbra is ragaszkodnak a hivatalosan deklarált céljukhoz. Nevezetesen ahhoz, hogy fenntarthatóvá akarják tenni az európai viszonylatban nagyvonalú hazai nyugdíjrendszert. Több szakértő is egyetért velük; azzal érvelnek, hogy a törvénytervezet elfogadásával a nyugdíjkorhatár csak közelebb kerülne az uniós átlaghoz.

Sok EU-tagállamban ezért nem is igazán értik, hogy miért háborognak és tiltakoznak olyan sokan egyre hevesebben a franciák.

Az elmúlt harminc évben több nagy nyugdíjreformot is elindítottak már náluk a nyugdíjkassza fizetőképességének fenntartása végett. Legutóbb 2010-ben, Nicolas Sarkozy elnök idején emelték a nyugdíjkorhatárt (az addigi 60 évről a jelenleg érvényes 62-re). Minden ilyen akció nagy társadalmi felháborodást idézett elő, de korábban a jelenleginél (jóval) enyhébb tiltakozások bontakoztak ki.

A reformot Macron már az első mandátumát megelőző választási kampányában is belengette (2017-ben), de adós maradt a megvalósításával. Tavalyi újraválasztása után már prioritásként, „alapvető fontosságú” intézkedésként hirdette meg a nyugdíjrendszer gyökeres átalakítását.

A parlamenti választáson azonban pártja gyengén szerepelt, ezért korántsem biztos a tervezet elfogadása a törvényhozásban. Különösen abban az esetben, ha egy tartós tiltakozó hullám alakul ki az országban.

Macron honfitársainak többsége ellenzi a javasolt radikális változtatásokat, és egyetért a tiltakozásokkal. Annak ellenére is, hogy a legkiszolgáltatottabb ágazatok dolgozói jól járnának az új rendszerrel.

A bírálatok megfogalmazói közül azonban sokan arra figyelmeztetnek, hogy a nehéz fizikai munkát végzők rosszul járnának, mivel nekik igencsak megkeserítheti az életüket a két év pluszmunka. És az egészségüket is megviselheti a ráadás.

Mások is veszíthetnek, így a köztisztviselők, de a nagyipar és az infrastrukturális ágazat alkalmazottai is.

Panaszkodnak a nők is. Sőt arra figyelmeztetnek, hogy szülés után gyakran csak részmunkaidőben tudnak dolgozni, vagyis esetükben hosszabb ideig tarthat, mire összejön a szükséges nyugdíjévük. Helyzetüket tovább bonyolítja, hogy nyugdíjuk már jelenleg is 40 százalékkal alacsonyabb, mint a férfiaké.