Életünk talán legfontosabb világnapja kapott helyet április 7-én, ez az egészség világnapja. Ezen a napon kezdte meg működését 1948-ban a WHO, azaz az ENSZ által alapított Egészségügyi Világszervezet. Mint minden világnap alkalmával, ebben az esetben is az a cél, hogy globális szinten rávilágítsunk egy-egy problémára, figyelem középpontjába állítsunk fontos társadalmi kérdéseket, jelenségeket.
Az egészség világnapja lehetőséget ad arra, hogy rámutassunk olyan betegségekre, amelyek megelőzése, gyógyítása jelentősen megkönnyíthető tájékoztatással, széles körű felvilágosítással. Ilyenkor látnak napvilágot riasztó statisztikai adatok is. Mielőtt azonban ezek közül bármi is ezen sorok közé vegyülne, mélázzunk el kicsit magán az egészség fogalmán.
(Illusztráció – Pixabay.com)
A magyar nyelv csodálatos! Egyetlen, borzasztó beszédes szóban tulajdonképpen pontosan leírja azt az állapotot, amely teljes jóllétünket jelenti: EGÉSZSÉG. Az azonban nem mindegy, mit is értünk pontosan ez alatt. Egy hagyományosabb, korábbi felfogás szerint ez a szó egyenlő volt a betegség hiányával. A WHO azonban egy átfogóbb, sokkal filozofikusabb megközelítést fogalmazott meg 1978-ban elfogadott határozatában, melyben lefektette globális egészségstratégiájának fogalmait. Ennek alapján az egészség nem más, mint a teljes testi, lelki és szociális jóllét. A világszervezet ennek kapcsán kifejti, hogy az egyén egészségi állapotát alapvetően a genetikai állománya és az életmódja határozza meg, de erre több külső tényező, a fizikai és a társadalmi környezet is hat. Egészséget befolyásoló tényező az egészségügyi ellátáshoz való méltányos hozzáférés, az egészségügyi ellátás struktúrája és minősége, no és az egészségpolitika is. Azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk abban, hogy az utóbbi három tényező az, amely nagyban befolyásolja az egyén felfogását, tájékozottságát, illetve hozzáállását is az egészség vonatkozásában. Ezek a tényezők határozzák meg azt is, hogy egyes fejlettebb országokban mennyivel másképp gondolkodnak az egészségmegőrzésről. A mi társadalmunkban e témát intézményes szinten kimeríti a szűrővizsgálatok sorozata, és leginkább az egyén lehetőségeitől, gondolkodásmódjától, illetve tájékozottságától függ az egészségmegőrzés mértéke, megelőzésre törekvő életmódja. Magyarán: orvoshoz továbbra is legtöbben akkor megyünk, ha betegek vagyunk és gyógyszert kell szednünk, nem pedig azért, hogy felépít(tes)sük, majd folyamatosan figyelemmel köve(tte)ssük saját egyéni egészségmegőrző stratégiánkat.
(Illusztráció – Pixabay.com)
Megragadva a világnap kínálta apropót, szeretném a felnövekvő generációra irányítani a figyelmet. Az ugyanis teljesen tőlünk, szülőktől, a családi asztaltól indul ki, milyen szokásokat és szemléletmódot alakít ki a gyermek az egészséges életmódról. Hogy éljek néhány riasztó statisztikai adattal is, Szerbiában egy tavalyi felmérés szerint a lakosság 30 százaléka küzd túlsúllyal/elhízással. Egy korábbi adat mutatja, hogy a gyerekek körében is egyre nagyobb ez a probléma. A szerb kormány elhízás megelőzését célzó stratégiája 2013-ban rendelkezett olyan adattal, hogy a 7–14 éves gyerekek 20 százaléka, míg a 10–19 évesek 29 százaléka küzd túlsúllyal. A tanulmány az arányok folyamatos növekedésével számol, mely alapján éves szinten 5,2 százalékkal nő a túlsúlyos gyerekek száma. Amint a téma kapcsán Mirsad Đerlek, egészségügyi államtitkár rávilágított egy tavalyi konferencia alkalmával, a túlsúllyal küzdő, vagy elhízott gyerekek 80 százaléka felnőtt korban is küzd ugyanezzel a problémával. A túlsúly pedig már gyerekkorban vérnyomásproblémákkal, 2-es típusú cukorbetegséggel társul, felnőtt korban pedig egy sor olyan komoly, akár halálos kimenetelű betegség kialakulása köthető hozzá, amely életmódváltással elkerülhető lenne.
A cél természetesen az, hogy életmódváltásra ne is legyen szükség. Szemléletváltás viszont szükséges, mégpedig minden szinten. Ezt hangsúlyozza Mile Grozdanić, aki egykor maga is elhízással küzdött, ma pedig az elhízás elleni küzdelem egyik szószólója Szerbiában. Példaként nyugati országokat említ, ahol oktatási intézmények már egészségmegőrző szempontok alapján állítják össze a diákok étrendjét, vagy Nagy-Britanniát, ahol a gyorséttermek nem reklámozhatják magukat a tévében este kilenc előtt, s az internetes hirdetéseiket is korlátozzák. Mint mondja, csak beszélni és leckét tartani a gyereknek arról, hogy hogyan lesz egészséges, szinte hiábavaló. Amint kiteszi a otthonról a lábát, az iskola mellett található gyorsétteremben köt ki. Ebben egyet kell értenem. Sőt azt is hozzá tenném, hogy kollektív felelősségként kell(ene) tekintenünk nem csupán a gyerekek, de minden egyén egészségi állapotára, hiszen egy egészségesebb társadalom mindannyiunk jóllétének érdeke. Végül is, életünkből csak egy van, mi lehet ennél fontosabb?
Mennyi figyelmet szentel egészsége megőrzésének?
Rendszeresen járok vizsgálatokra és szűrésekre – 11%
Egészségügyi panasz esetén mindig szakemberhez fordulok – 35%
Időszűke miatt ritkábban jutok el orvoshoz, mint szeretnék – 9%
Általában házi praktikákkal szoktam kúrálni magam – 19%
Az alternatív gyógyászatot részesítem előnyben – 4%
Azt vallom, jobb, ha nem tudom, hogy mi a bajom – 22%
