Amikor minden hajó süllyed, akkor a nyári többhetes nyaralás az Adriai-tengerparton és az időnkénti néhány napos kikapcsolódás a mórahalmi gyógyfürdőben sem menti a helyzetet a családban, elfogy minden életerőm – mondta egy ismerősöm, aki becsületes, dolgos, emberszerető, jószívű, családcentrikus, művelt, és még sorolhatnám a pozitív tulajdonságait. Elkeseredve szedegette elő új gyógyszerét, amelytől remélte, megszűnnek a szorongásai, félelmei, depressziója, megoldódnak problémái, amelyek elviselhetetlen teherként nehezednek rá.
Amikor minden hajó süllyed… Ezt a helyzetet talán nincs olyan olvasónk, aki nem élte át – többször is. „Minél sötétebb az éjszakád, annál ragyogóbb forrása leszel az életnek, ha megvirrad a hajnal” – üzeni Valerio Albisetti egyik remek könyvében. Az olasz pszichoterapeuta, aki csaknem negyven évet élt Nyugaton, és több mint húsz évig lelki betegeket „gyógyított”, ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyet arra tanítottak, hogy semmiben se higgyen. Idővel azonban megértette, hogy egyedül Isten képes betölteni lelkében a nyomasztó űrt, s ezt az élményét Az élet mint a bennünk rejlő boldogság útja című könyvében (Agapé, 1999) osztotta meg azokkal, akik gyógyulni kívánnak. Az önmegvalósítás különféle módszereiről úgy vélekedik, hogy divatosak, de ezek is, akárcsak a szex-, a siker-, a pénzhajhászás, csupán az önbizalom-hiány kompenzálására szolgálnak.
Tapasztalt pszichoterapeutaként vallja: nem elég lelkiségi irodalmat olvasni – hinni kell. Nem elég templomba járni – hinni kell. És: Istenre kell hagyatkozni, tiszta szívből. Azt javasolja, Istennel legyünk kapcsolatban, imádságban és a Szentírást olvasva, és naponta valósítsuk meg az olvasottakat. Természetesen aki negatívan szokott reagálni a dolgokra, annak időre és önfegyelemre lesz szüksége, hogy kialakítsa magában a pozitív szemléletmódot – ahogy szoktuk mondani: a minket szerető Istennel való gondolkodást, beszédet és cselekedetet. Fontos a nap folyamán, különösen, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztük, vagy ahogy mások elvárják tőlünk, hogy magunkban ismételgessük: Istenem, tudom, hogy velem vagy, és szeretsz, bízom benned.
Albisetti arra biztat, hogy legyünk mindig készek arra, hogy elfogadjunk bármit, ami velünk történt, de kezeljük a ránk törő gondolatokat. A negatív gondolatainkat születésük pillanatában pozitív gondolatokkal helyettesítsük, és legyünk mindig hálásak az életért, bármi történjen is velünk. Siránkozás helyett jobb minden eseményt megköszönni, és arra használni, hogy előrehaladjunk a lelki növekedés útján. Ha hisszük, hogy Isten szeretett gyermeke vagyunk, akiért Jézus Krisztus meghalt, hogy örök életünk legyen, nem fogjuk magunkat tehetetlennek, elveszettnek érezni a megpróbáltatások közepette. Megértjük, hogy a problémák nem rajtunk kívül, hanem bennünk vannak, s a „nem vagyok képes” helyett tudjuk mondani: „Veled, Uram, képes vagyok.”
Albisetti szerint egy bizonyos határon túl nem értjük meg, mi történik velünk. Növekedésünk útján azonban lépésről lépésre kell haladnunk, ahogyan Isten vezet, abban a meggyőződésben, hogy minden adottságunk megvan ahhoz, hogy bármivel megbirkózzunk, ami velünk történik, és hogy ő sohasem helyez vállunkra olyan terhet, amelyet nem lennénk képesek elviselni. Küzdeni kell, mindig szem előtt tartva az úti célunkat. A sátán azt akarja, hogy elkeserítsenek a negatív gondolatok, a pesszimizmus, a reménytelenség, Isten pedig azt, hogy életünk örömteli legyen.
A pszichoterapeuta fontosnak tartja, hogy nagylelkűen viselkedjünk az emberekkel, mert amit másoknak adunk magunkból, azt kapjuk vissza, de megsokszorozva, különösen, ha valami lesújt bennünket, ha üresnek érezzük magunkat, ha ránk tör a fájdalom, a megpróbáltatás. Ha Istennel élünk, nem engedjük, hogy megfogyatkozzon a hitünk, és nem feledkezünk meg arról, hogy szeret bennünket, harmónia hatja át a szervezetünket. Akkor nem tudunk talpra állni, ha megfeledkezünk az oltalmáról, és elrejtőzünk szeretete elől.
Amikor süllyed életünk hajója, Istenre hagyatkozva és bátran cselekedve, talpra állhatunk, és tovább hajózhatunk. Nem vagyunk árvák. Isten ereje, szeretete velünk van minden utunkon.
